Címlap » Vezető » Főoldal » Porszemek vagyunk

Porszemek vagyunk

A mi Nepáli Kalandunk! címmel nemrég két kolozsvári házaspár mutatta be márciusi túrájuk fotóit, emlékeit a BBTE Biológia Tanszékén.

Csis Ferenc húsz éve barlangi oktató, tíz éve önkéntes barlangi mentő a Kolozs megyei szolgálatnál. Felesége, Ildikó, fizikus. A másik páros: Fekete Sándor amatőr barlangász és túrázó, amúgy vízügyi szakember, felesége, Ágnes pedig közgazdász. Ők azok a bátor természetjárók, akiket hegy iránti szerelmük a Himalájára szólított.

Visszatérésükkor ezt írták A mi Nepáli Kalandunk! Facebook-csoportjukban: „Életre szóló kalandban volt részünk, majd mesélünk. Mindenesetre azt már most el tudjuk mondani: tuti visszamegyünk!” Vendégeink most mikrofon előtt mesélik el, hogy miként varázsolta el őket a világ leglélegzetelállítóbb hegyóriása.

Ferenc: Az utat úgy kell elképzelni, mint egy Retyezát-, vagy Fogaras-túrát, csakhogy a méretek egy kicsit nagyobbak. Naponta nem lehet épp akkora távokat megtenni, mint itthon, egyre nehezebben és lassabban haladsz. Az alaptábor 5350 méter magasan van. A hegymászásban mindig van veszély, de ha betartasz alapvető szabályokat, akkor nem lehet baj…(Ezt nem hiszem el- vetem közbe, ez amolyan anyukákat megnyugtató kijelentés). Tizenhat éves koromtól járom a hegyeket, de anyukám mai napig nem tudja, hogy igazán miket csináltam.

Ildikó: Nyolc napig mentünk felfele és hat napig lefele, faluról falura haladtunk, ahol aludtunk, menedékházakban vásároltunk ebédet és reggelit. Víztisztító tablettával kezeltük a forrásvizet. Nagyon sok vizet kell inni az akklimatizáció miatt. Négy liter javasolt, de sose sikerült ennyit meginni, főleg 4000 méter fölött, ahol rettenetesen hideg a víz.

Ágnes: Pihehálózsákunk nem volt, ott vásároltunk. De a meglévő háromszezonos túrabakancsunk megfelelt, nem kellett vennünk spéci téli bakancsot. Mindenkinek megvolt a saját hátizsákja, a nehezebb cuccok közül vitt a serpa egy olya 25 kilónyit.

Sándor: Apró porszemek vagyunk. Nemcsak ott, de ott különösen. A nyeregbe kiállva fogtuk fel igazán, hogy mi is van körülöttünk. Mert addig egy völgyben mentünk, viszonylag zárt helyen, kétoldalt 6-8000 méteres csúcsok. Mikor kimásztunk a nyeregbe, mögöttünk hegyek, előttünk hegyek, egyszerűen egy semmi vagy. És ez az érzés itthon is tart, bőven.