Címlap » Műsorok » Sétatér » Kilincs, az nincs?

Kilincs, az nincs?

A Református Mentőmisszió és a Bonus Pastor Alapítvány május 15-26. között rövidterápiás programot szervez szenvedélybetegeknek és felnőtt hozzátartozóiknak a Kézdivásárhely melletti Szentkatolnán.

Sarkadi Bence zsinóros bábja

Azok, akik változtatni szeretnének alkohol-, drog-, játék-, vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon, május 8-ig jelentkezhetnek a www.bonuspastor.ro weboldalon. Emellett, és ez a rögösebb, de biztosabb útja a gyógyulásnak, a Bonus Pastor Alapítvány 3, 6, vagy 9 hónapos terápiával, utógondozással és prevencióval támogatja a függőségekben szenvedőket. Sokan meg fognak lepődni azon, hogy miből is áll a hatékony megelőzés. Mint ahogy azon is, hogy a függő nem akaratgyenge, hanem beteg. Viszont, míg bármely más betegségben szenvedő ember mindent megtenne a gyógyulásért, a függő sokszor ahhoz is erőtlen, hogy gyógyulni akarjon.

Gergely Gonzó László terapeuta, pszichodráma asszisztens, a Magyarózdi Rehabilitációs Központ munkatársa. Amellett, hogy mesél az ott folyó életről, a terápiáról, elmondja, hogy mi ad értelmet a segítő munkájának: a történetek, az ott kialakuló kapcsolatok. A nehézsorsú emberek életreszóló küzdelme egyben a segítő fejlődéstörténete is.

„Amit terapeutaként kapok a munkámban: a történetek és a találkozások. Az egzisztenciának egy olyan mélypontjával szembesülsz, amilyet nem látsz a hétköznapokban, illetve olyan emberekkel, akik vállalják, hogy a történetük végéhez értek, ezen túl nincs már út. S ez nagyon érzékennyé teszi őket. Akinek már nincs mit veszítenie, az nagyon nyitottá válik arra, hogy kitakarja magát. Ettől rendkívül mélyek ezek a találkozások.

A megelőzésben legfontosabbnak a szülők felkészítését tartom. Nagyon egyszerű, már közhely, de az egyik legjobb prevenció az, ha időt töltenek gyermekeikkel. Legyenek kapcsolatban velük, a gyerek ne élje meg nyűgnek, ha foglalkoznak vele. Ha már van gyerekük, akkor kapcsolódjanak is hozzá! A másik: indítsanak önismereti csoportokat az iskolákban, teremtsenek minél több helyet, ahol a fiataloknak nem beszélnek, hanem meghallgatják őket. Ahol elmondhatják, hogy egyáltalán mi van bennük, ahol felfedezhetik önmagukat.”