Prima pagină » Sajtóklub: A hazai sajtó lélektani kórképe
Sajtóklub: A hazai sajtó lélektani kórképe
Szenzációhajhászás, a negatív hírek sulykolása, manipuláció és olcsó szórakoztatás – ez jellemzi a mai kereskedelmi médiát. Mi okból, mi célból, és milyen eredménnyel? Vajon droggá vált-e a sajtó? Csakugyan ez kell nekünk? Mettől meddig terjed a média hatalma és felelőssége?
„Nem kell bármiféle igényt kielégíteni. Az emberek nem ezekkel az igényekkel jönnek a világra. Azt felejtjük el, hogy ezeket az igényeket mi alakítjuk ki. Nagyok a minőségi különbségek, s ezt most nem az újságírói „művészet” szempontjából értem, hanem abból az szempontból, hogy a média termékei mennyire tartalmaznak olyan elemeket, amelyek egy vulnerábilis személyiségű egyén esetében, toxikusak, veszélyesek lehetnek.”
Vannak, akik úgy látják, hogy például a kereskedelmi tévézés máris jóvátehetetlen károkat okozott a társadalomban. Amiről Herbert Marcuse a múlt század hatvanas éveiben írt Az egydimenziós ember című művében, az ma már nálunk is megvalósult: a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, a mindinkább egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában élünk. A média nagy része rossz értelemben „elkereskedelmiesült”. Puzsér Róbert kortárs médiakritikus egyenesen úgy fogalmaz, hogy rossz, „aljadék” minőségű műsorokkal „le lehet rombolni egy egész civilizációt”. Vajon meg lehet ezt a folyamatot állítani, sőt: fordítani? – erről is faggattam vendégemet.
Articol editat de mihaly.istvan,
23 március 2017, 12:12
Szenzációhajhászás, a negatív hírek sulykolása, manipuláció és olcsó szórakoztatás – ez jellemzi a mai kereskedelmi médiát. Mi okból, mi célból, és milyen eredménnyel? Vajon droggá vált-e a sajtó? Csakugyan ez kell nekünk? Mettől meddig terjed a média hatalma és felelőssége?
„Nem kell bármiféle igényt kielégíteni. Az emberek nem ezekkel az igényekkel jönnek a világra. Azt felejtjük el, hogy ezeket az igényeket mi alakítjuk ki. Nagyok a minőségi különbségek, s ezt most nem az újságírói „művészet” szempontjából értem, hanem abból az szempontból, hogy a média termékei mennyire tartalmaznak olyan elemeket, amelyek egy vulnerábilis személyiségű egyén esetében, toxikusak, veszélyesek lehetnek.”
Vannak, akik úgy látják, hogy például a kereskedelmi tévézés máris jóvátehetetlen károkat okozott a társadalomban. Amiről Herbert Marcuse a múlt század hatvanas éveiben írt Az egydimenziós ember című művében, az ma már nálunk is megvalósult: a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, a mindinkább egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában élünk. A média nagy része rossz értelemben „elkereskedelmiesült”. Puzsér Róbert kortárs médiakritikus egyenesen úgy fogalmaz, hogy rossz, „aljadék” minőségű műsorokkal „le lehet rombolni egy egész civilizációt”. Vajon meg lehet ezt a folyamatot állítani, sőt: fordítani? – erről is faggattam vendégemet.
„Egészen határozottan meg lehet fordítani. A jelen helyzet úgy alakult ki, hogy a feje tetejére állították azt a szerves folyamatot, ami évszázadokon keresztül létrehozott egy nagyon szolid kultúrát, értékrendszert… Kezdetben homeopatikus adagokban kell eljuttatni az emberekhez. És meg kell győzni azokat, akik a kereskedelmi részével foglalkoznak a médiának, hogy ezek a pozitívumok, értékek ugyanolyan eladható portékák, mint a rossz hírek.”
A lejátszóra kattintva a 45 perces élő műsor rövidített-szerkesztett változatát hallgathatják meg. (Mihály István)
Vannak, akik úgy látják, hogy például a kereskedelmi tévézés máris jóvátehetetlen károkat okozott a társadalomban. Amiről Herbert Marcuse a múlt század hatvanas éveiben írt Az egydimenziós ember című művében, az ma már nálunk is megvalósult: a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, a mindinkább egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában élünk. A média nagy része rossz értelemben „elkereskedelmiesült”. Puzsér Róbert kortárs médiakritikus egyenesen úgy fogalmaz, hogy rossz, „aljadék” minőségű műsorokkal „le lehet rombolni egy egész civilizációt”. Vajon meg lehet ezt a folyamatot állítani, sőt: fordítani? – erről is faggattam vendégemet.
Vannak, akik úgy látják, hogy például a kereskedelmi tévézés máris jóvátehetetlen károkat okozott a társadalomban. Amiről Herbert Marcuse a múlt század hatvanas éveiben írt Az egydimenziós ember című művében, az ma már nálunk is megvalósult: a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, a mindinkább egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában élünk. A média nagy része rossz értelemben „elkereskedelmiesült”. Puzsér Róbert kortárs médiakritikus egyenesen úgy fogalmaz, hogy rossz, „aljadék” minőségű műsorokkal „le lehet rombolni egy egész civilizációt”. Vajon meg lehet ezt a folyamatot állítani, sőt: fordítani? – erről is faggattam vendégemet.
„Egészen határozottan meg lehet fordítani. A jelen helyzet úgy alakult ki, hogy a feje tetejére állították azt a szerves folyamatot, ami évszázadokon keresztül létrehozott egy nagyon szolid kultúrát, értékrendszert… Kezdetben homeopatikus adagokban kell eljuttatni az emberekhez. És meg kell győzni azokat, akik a kereskedelmi részével foglalkoznak a médiának, hogy ezek a pozitívumok, értékek ugyanolyan eladható portékák, mint a rossz hírek.”
