Szesszió: tudásban csúcson, idegileg padlón?
Pár hét múlva egyetemistáink már boldogan legyinthetnek a vizsgaidőszakra: túlélték, lejárt. A szesszióról annyi mindent elmondtak már, hogy a sok bölcsességgel, jótanáccsal könyvtárakat lehetne megtölteni.
– A legjobb módszer az, hogy nem alszol.
– Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire össze tud sűrűsödni a tanulnivaló. Úgy érzem, erre nem vagyok felkészülve, szokatlan számomra ez az egész rendszer.
– Nagyon rendszertelen ember vagyok, nincs kidolgozott tanulási stratégiám.
– A legnehezebb olyasmit magolni, ami nem érdekel.
Kristály Bea diákvallomásokat gyújtött csokorba. Ferencz Zsolt pedagógusokat szólaltatott meg.
– Annak, aki a félév során belenézett az anyagba, elolvasta a könyvészetet, járt kurzusokra, szemináriumokra, nincs miért izgulnia. Ismeri a tanár észjárását, a tananyag szerkezetét, másképp ül be vizsgára, mint az, aki három napig eszeveszetten tanult, de még mindig csak tapogatózik.
– Több minden látszik a katedráról, mint amit a padban ülő gondol. Utólag is megkövetek gondolatban minden tanárt, akinél valaha is belepillantottam füzetbe, könyvbe… tudom, hogy tudta.
– vallja Vallasek Júlia irodalomkritikus, műfordító, egyetemi adjunktus, aki a Bölcsészkaron és az Újságírás szakon tanít.
Berszán István egyetemi docens, író, irodalom- és gyakorláskutató, a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője mondja:
– Eddig találkoztunk, kellemesen együtt dolgoztunk és most jön valami nagy fordulat, amikor a tanár ellenségévé válik a diáknak?! Én nem szeretnék ilyen törésvonalat látni.
– Az én vizsgaidőszakom sokkal hosszabb pár hétnél, egész féléven át tart. Készülök előadásokra, szemináriumokra, majd belépek az ajtón, a diák ül a „vizsgáztató székben” és én felelek egész órán.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2017 január 20, 16:16 / actualizat: 2020 augusztus 6, 7:38
