„Banditák, jó étvágyat!” – hidegrázós történetek ’56-ból

Benkő Levente – Fotó: Facebook / Horváth László

Földrajzilag messze volt tőlünk az a megemlékezés, amelyen az 1956-os eseményeket idézték fel a volt politikai foglyok, meghurcoltak és hozzátartozóik, Sepsiszentgyörgyön. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki szervezete által megrendezett, 1956-2016 Sepsiszentgyörgy. Hatvan évvel a magyar forradalom után című esemény egyszerre volt bajtársi találkozó és tudományos konferencia is.

„Csak egységes Kárpát-medencei ötvenhat létezik, egységesen kell beszélni az eseményekről, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy az utódállamok valamelyikében történtek. A magyarság órák alatt reagált a Budapesten történtekre, ráadásul az események sodrában többen erdélyiek voltak, illetve a határokon túl is több helyszínen fegyveres megmozdulásokra készültek” – idézte a megemlékezésen felszólaló Tófalvi Zoltán ’56-os kutatót a Háromszék napilap.

60 évre ’56-tól. Így is meg lehet fogalmazni 2016-ot… 1956-ban Magyarországon szovjet segítséggel levertek egy forradalmat, s ennek Erdélyben is hatása volt: a forradalomnak és a leverésének egyaránt. Több mint 20.000 – többnyire fiatal – embert tartóztattak le, és több mint 10.000 esetben ítélet is született, egyes esetekben halálbüntetésről.

Ilyen hidegrázós történeteket is mesélt a Hangolóban Benkő Levente újságíró, történész, aki kutatója a történetnek, és résztvevője is volt a megemlékezésnek. Mint kiderült, készül a Volt egyszer egy ’56 című dokumentumriport-kötetének bővített újrakiadása, amelyhez sikerült további emlékezőket megszólaltani, akikre érdemes odafigyelni.

Romániában ’56 őszén nem voltak fegyveres akciók, még fegyverek se voltak, nem hogy eldördüljenek. Ifjúsági szervezkedések voltak, amelyek során középiskolás diákok vagy egyetemi hallgatók, illetve egyszerű munkás, földműves emberek, néhány lelkész, ügyvéd összeültek, próbáltak azon gondolkodni, hogy itt is kéne valamit csinálni, mert itt is pont úgy nyögik a kommunista diktatúrát Gheorghiu-Dej alatt, mint ahogy Magyarországon nyögték a Rákosi-féle kommunista diktatúrát. Volt, aki csak addig jutott el, hogy koszorút helyeztek el egy ’48-as emlékmű talapzatán. Ez börtönbüntetéssel járt, sepsiszentgyörgyi középiskolás diákokról van szó.

Amikor ’56 november negyedikén a szovjetek megtámadták másodszor Magyarországot, és vérbe is fojtották napokon belül a forradalmat, a szovjet támadás után négy nappal – hangsúlyozom: után négy nappal, november nyolcadikán négy baróti középiskolás diák, 15-16 évesek, nekivágtak a román-magyar határnak, hogy azon átszökve csatlakozzanak a pesti srácokhoz, a magyarországi forradalmárokhoz. Ketten átjutottak, ketten nem, az egyik, aki átjutott, Józsa Árpád Csaba ma is Sepsiszentgyörgyön él, olyan történeteket mesélt el, hogy az ember háta lúdbőrös lesz tőle.

Eljutottak Debrecenig. November 8-án Magyarország nyakig volt szovjet tankokkal, katonákkal, ennek ellenére eljutottak Debrecenig gyalog, ahol magyar rendőr igazoltatta őket. Azt hazudták, hogy ők Szerbiából jöttek, árva gyermekek, munkát, iskolai lehetőséget keresnek Magyarországon. Kérdezi tőlük a rendőr: És Szerbiából honnan jöttetek? Szabadkáról. És Szabadkának a főterén mi látható? Kész, elkapta őket, és a magyar rendőr mondta nekik: Na öcsém, figyeljetek ide, ha ti Szabadkáról jöttetek, akkr én elmondom nektek, hogy mi van Szabadkán, hogyha valaki még igazoltat, akkor tudjátok elmondani. Fals igazolványt adott nekik, magyar családok fogadták be a két fiatalembert, Biró Benjáminról és Józsa Árpádról van szó, de sajnos ’57 tavaszán, pontosan március 14-én, mivel a román Szekuritáté a magyar ÁVH-val összedolgozott, azonosították őket. És pont tizenötödikén, a nemzeti ünnep napján, hogy emlékezetes legyen, átadták őket a román hatóságoknak. Nagyváradon tiltott határátlépés vádjával három-három évre ítélték őket. Ilyen emberek voltak jelen Sepsiszentgyörgyön.

Ferencz Ervin atya – Fotó: www.magnificat.ro

A megemlékezésen jelen volt Ervin atya Gyergyószárhegyről, ’44-es elhurcolt, ’56-os elítélt, a hetvenes évek végén „tiltott kegyszerek forgalmazásáért” megint meghurcolta és elítélte a Szekuritáté. Rózsafüzért gyártott, ez volt az egyetlen bűne. Az első ebédnél Ervin atya, aki Ferences-rendi szerzetes és 97 éves, köszönetet mondott a jó Istennek azért, hogy itt vagyunk, együtt lehetünk, és a végén úgy fejezte be, hogy Banditák, jó étvágyat! 

Tudniillik a Szekuritáté és a korabeli kommunista hatóságok az „ellenforradalmárokat”, reakciós elemeket banditáknak nevezték.

Szerkesztő: Rácz Éva

Articol editat de fulopnoemi, 9 szeptember 2016, 18:27 / actualizat: 13 szeptember 2016, 13:27