Omega: ó- és új Testamentum – interjú Kóbor Jánossal

Életfogytig rock’n’roll – ezzel a dallal üdvözölte augusztus 21-én, a Főtéren kolozsvári rajongóit a legnagyobb magyar rocklegenda, az Omega. A koncert előtti órákban a zenekar frontembere, Kóbor János a Kolozsvári Rádiónak adott exkluzív interjút.

Miként emlékszik a nemrég elhunyt két ős-Omega tagra? Mennyire tekintették konkurenciának az LGT-t? Milyen hatással volt Kóbor Jánosra a Pink Floyd és Liszt Ferenc? Mi volt a titka a zenekar nemzetközi sikerének? Hogyan érintette az Omegát a ’89-es román forradalom? Milyen lesz a zenekar új lemeze? Az énekes mindezekre Zilahi Csaba műsorában válaszolt.

Egy korszak lezárult

Két héten belül elvesztettünk két régi omegást, Somló Tamást és Laux Józsit. Ezzel egy korszak lezárult. Józsival együtt alapítottuk meg az Omegát a gimnázium III. B osztályában. Tomi olyan kis taknyosként került közénk. Csak rá kellett nézni, és tudtuk, hogy ő kell az Omegába. Tíz éven keresztül hol volt, hol nem volt, de az Omega egyik nagyon fontos tagja volt.

Amikor ’68-ban először kijutottunk Angliába, ott vettük észre, hogy mennyire le vagyunk maradva. A brit invázió Amerikát is elsöpörte, minket meg észhez térített. Ott jöttünk rá arra, hogy jó amit csinálunk, csak köze nincs ahhoz, ahol a britek tartanak. Amikor hazajöttünk, nekifogtunk a második lemeznek, és a Tízezer lépés már egy sokkal komolyabb lemez volt.

A Loksi és az Omega

Ez nem volt egy haragos szétválás. Laux Józsi mondta, hogy a Pici egy kicsit följebb akarja emelni a zenei vonalat, és két cserében gondolkoznak. De tudta, hogy ezt nem lehet véghez vinni – talán emberiességből ezt soha nem is tette volna meg – és akkor közölték, hogy nem változtatunk az Omegán: „mi ketten kilépünk, hozzánk csatlakozik a Barta Tomi, meg a Frenreisz Karesz, és csinálunk egy szupergroup-ot”. Láttam, hogy ők egy kicsit amerikaias, funkys, bluesos zenét játszanak, amihez nekünk semmi közünk nem volt. Mi voltunk a britek, ők voltak az amerikaiak. Tehát a Loksi és az Omega nem egymás ellen szaladt, hanem két párhuzamos pályán.

Soha nem leszünk Led Zeppelin

Nagyon hamar rájöttünk, hogy Angliában és Ameriákban kár folytatni, ott minden utcasarkon van egy LGT meg egy Omega. Mi elsősorban Nyugat-Európát céloztuk meg, a Piciék meg próbálkoztak Amerikával. Ez volt talán a legnagyobb döntésünk, hogy nem az angolszászokat próbáljuk letaszítani a trónról, azt nem lehet. Annyival előtte vannak a világnak, hogy mi soha nem leszünk Led Zeppelin.

The Dark Side of the Moon

Az első három lemezünk volt a beat korszak, a következő a hard rock. De nekem az volt az érzésem, hogy úgy alulról szagolgatjuk a dolgokat, hiszen az angolok sokkal jobbak ebben. 1973 augusztusában kaptam meg a Dark Side of the Moon című Pink Floyd-lemezt, ami egyszerűen lenyűgözött, nem győztem egymásután ötvenszer feltenni. Ott jöttünk rá, hogy ez az, ami hozzánk közel áll, és azt is tudtuk, hogy ezt nem nagyon csinálja más a világon. Erre a vonalra álltunk rá, és azt hiszem, hogy a mai napig is ez áll nekünk a legjobban.

Minden könnycseppért kár

1987-ben, a 25 éves jubileumi koncertünkön úgy éreztük, hogy egy korszak véget ért. Azt még nem tudtuk, hogy ’89-ben más is le fog zárulni. A temesvári harcok élő közvetítése a tévében, majd a Ceaușescuék kivégzése, az valami döbbenetes volt. Nem emlékszem arra, hogy Magyarország ennyire drukkolt volna Romániának, mint akkor. Még a mai napig is elérzékenyülök erre…

Azt terveztük, hogy csinálunk egy Illés-Metró-Omega hármas koncertet, amivel demonstráljuk azt, hogy a ’60-as évekhez képest a ’90-es években is itt vagyunk még. De közbeszólt a szokásos magyar széthúzás. Végül lett egy István a király – Illés koncert, mi pedig felszívtuk a vizet, hogy a rohadt életbe, akkor mi is! Csinálunk egy vadonatúj anyagot is: aki omegás, föl a fedélzetre. Pici is baromi nagy lelkesedéssel hozta a nótáit, de „hűtlen barátként” volt, aki azt mondta, hogy csak egy szám erejéig. Ezt baromi okosan megoldotta, mert egy három tételes számot hozott, ami nekem marhára tetszett. Ez a Minden könnycseppért kár.

Liszt Ferenc tuti, hogy rockzenész lenne 

Verdi és Liszt jelentette számomra a zenét.  Ezt 1955-ben egy Nyugat-Németországból, a nagymamámtól kapott Elvis Presley lemez kérdőjelezte meg, hogy „na de azért van ez is!” Azt mondtam, hogy ez baromi jó, de Liszt Ferencet nem lehet felülírni. Ezért Liszt kétszázadik születésnapján a Rapszódia lemez az ő nyitányával indul. Én mindig azt mondom, hogy ha ma élne, tuti, hogy rockzenész lenne. Valószínű, az Omega tagjaként 🙂

Nem végrendelet

A készülő új Omega-lemez, a Testamentum nem a Bibliáról szól, és nem is végrendelet. Ez inkább egy üzenet a múltból a jelennek, a jövőnek. Jelenleg körülbelül másfél órányi anyag van összerakva – a Rapszódia, Szimfónia, Oratórium vonalát visszük tovább – , és alakulnak a szövegek is. Nagyon remélem, hogy december 10-én bemutatjuk Kassában, a sportarénában. De Erdélyben is még van restanciánk, például soha nem játszottunk Nagyváradon, így valószínű, hogy oda is elhozzuk. Jövőre, az 55. évfordulónkra egy igazi nagy koncertet tervezünk, valószínű két részben: Ó-Testamentum régi dalokkal és Új-Testamentum az újakkal.

Az Omega kolozsvári koncertjének dalai:
Életfogytig rock’n’roll
Babilon
Ez egy életre szól
Időrabló
Egy lány nem ment haza
Tízezer lépés
Éjféli koncert
A kötéltánc
A fegyverkovács fia
A bűvész
Az udvari bolond
Régvárt kedvesem
Hajnali óceán
Mozgó világ
Metamorfózis II.
A keresztút vége
Léna
Gyöngyhajó lány
Petróleum lámpa

Fotók: Kolozsvári Magyar Napok

Articol editat de fulopnoemi, 1 szeptember 2016, 09:02 / actualizat: 6 december 2021, 16:33