Zenetér: „Hazája a világ volt…” Ligeti-fesztivál Kolozsváron (1.)

Iskolába menet képzeletben már szimfóniákat és versenyműveket „komponált”, s diákévei színhelyét, Kolozsvárt mindig szeretettel őrizte emlékeiben. Ligeti György zenéjét nemcsak a nemzetközi komolyzenei élet kortárs műveire is kíváncsi rétegei ismerték, hanem a mozirajongók is, egyebek mellett a híres 2001: Űrodüsszeia című film egyik jelenetsorából. Azt pedig ki gondolta volna, hogy imádta a Beatlest is? – a világhírű zeneszerzőről özvegye, Ligeti Vera mesélt.

 Kolozsvár „alaprajza” volt az életének

Május végén a Transylvania Art and Science Egyesület és a Gheorghe Dima Zeneakadémia három napos nemzetközi fesztivállal (A Tribute to György Ligeti in his Native Transylvania) tisztelgett Ligeti György emléke előtt Kolozsváron, illetve a zeneszerző szülővárosában, Dicsőszentmártonban. A rendezvénynek kettős évfordulós kötődése is volt: egyrészt május 28-ához, a zeneszerző születésnapjához (1923), illetve halálának közelgő tizedik évfordulójához kapcsolódott (2006. június 12., Bécs).

A programban két tudományos konferencia mellett mesterkurzus (Manfred Stahnke, Hamburg), illetve kamarazene koncert is szerepelt az Arcadia vonósnégyes és Arthur Kaganovsky amerikai hegedűművész közreműködésével, aki ezúttal Ligeti műve kedvéért brácsára cserélte hegedűjét. A rendezvény díszvendége volt Ligeti Vera, a zeneszerző özvegye, aki a világhírű alkotóról mesélt. A beszélgetés a kolozsvári emlékektől indult.

Post mortem szülővárosa díszpolgára, Foto©Windro

„Bár Dicsőszentmártonban született, igazából mindig Kolozsvárt tartotta a hazájának, a Házsongárdi temetőben és a Botanikus kertben komponálgatott,  s a város megváltozását, amellyel sok év múltán szembesült, nehezen viselte. Szerette a román nyelvet, s Kurtág barátjával sokat beszélgettek titkos nyelven” — meséli Ligeti Vera.

Érettségi után tulajdonképpen matematika-fizika szakra készült, ám a zsidótörvények miatt erre nem volt lehetősége. A kolozsvári Konzervatóriumba azonban zsidó származása ellenére is felvételt nyert, mivel az intézmény akkori igazgatója, Vaszy Viktor nem alkalmazta a korlátozó törvényt.
Itt Farkas Ferenc tanítványa lett, s ekkor tudatosította, hogy ő maga is zeneszerző szeretne lenni. 1944-ben azonban behívták munkaszolgálatra, a családja pedig Auschwitzba került, ahol öccse és édesapja is meghalt. A koncentrációs tábor kegyetlenségeit egyedül édesanyja élte túl.
A háború után gyalog és teherautókkal ment Kolozsvárról Budapestre, és felvételizett a Zeneakadémiára, ahol 1950. őszétől ő maga is tanított (zeneelméletet, összhangzattant, ellentpontot). Az 1956-os forradalom bukása után elhagyta Magyarországot és Bécsben telepedett le. 1967-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1973-ban pedig egy professzori állást a hamburgi Állami Zeneművészeti és Képzőművészeti Főiskolán.

A haza, az otthon fogalma így tehát természetszerűleg kitágult számára.Továbbra is Ligeti Verával beszélgetünk.

„Az én hazám a Gyuri volt, a Gyuri hazája pedig a világ volt.”

Mindig változó, megújuló zenék világában

Hermann Sabbe Ligeti műveinek folyamatos változásaira, megújulására utalva a „kritikai hagyomány” fogalmára alapoz. Más szavakkal: a kritika e hagyomány alapvető eleme. „Ligeti kezdettől fogva napjainkig, ha nem is egy meghatárzott, de meghatározható tradíciónak engedelmeskedett, és akárhogy is határozzuk meg ezt a hagyományt, ahhoz mindig kritikus módon viszonyult.”

Ligeti Vera így fogalmaz: „Már felnőtt volt, amikor rájött, hogy iskolába menet nem minden gyermek képzel el zenéket. Neki ez olyan természetes volt, hogy nem is akart eredetileg zenész lenni. Hihetetlen képessége volt az összefüggések meglátására. Műveinek jellegzetes hangzására bármikor ráismerek. Zenéje „oxigén” számomra, amelyet szívből szeretek.”

Bevallom, beszélgetés közben megkockáztattam a zeneszerzőkre vonatkozóan meglehetősen abszurd kérdést: vajon volt-e olyan mű, amely Ligeti számára valamiféle különleges kedvenc volt.

„…sem szmokingban, sem farmerben…”

Tény, hogy a 20. század egyik legsikeresebb zeneszerzője volt, gyakran tapasztalhatta a hallgatóság őszinte lelkesedését, ugyanakkor rangos nemzetközi kitüntetésekben is bőségesen volt része.

1991-ben Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként ő kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, az úgynevezett Császári-díjat. 1996-ban UNESCO-díjjal, valamint Wolf-díjjal jutalmazták, ez utóbbit megosztva kapta Zubin Mehta karmesterrel. A finn Wihuri alapítvány 2000-ben Sibelius-díjat adományozott neki, 2003-ban a Theodor W. Adornóról elnevezett díjjal tüntették ki. Ugyanebben az évben (a XX. század második felének zenei alkotóművészetét is meghatározóan formáló életművéért) megkapta a Kossuth-díjat is. 2004-ben az Echo Klassik életműdíját, illetve a zene Nobel díjaként is számon tartott Polar-díjat is átvehette.

Ligeti ennek ellenére úgy vélekedett,  hogy nem kedvelték túlzottan a zenekritikusok, mert zenéje ellenállt a besorolásoknak, túlságosan kiismerhetetlennek bizonyult. Zenei nyelvezetét túl modernnek tartották a hagyományos zenei körökben, azonban túl hagyományosnak a modern zenei körökben.

„Nem szeretik, hogy valaki állítólag modern komponista, és valamilyen módon mégis kötődik a hagyományhoz. Hogy mondjam? Vannak a hivatalos zeneszerzők, akik csak szmokingban jelennek meg, és vannak a bohém zeneszerzők, akik csak farmerban járnak. Én pedig nem járok sem farmerban, sem szmokingban.”

Fesztiválélmények

Mint jeleztük, a fesztivál tudományos elemzésekkel és kamarazenével is tisztelgett a zeneszerző emléke előtt, s az utolsó napon többnyelvű emléktábla került a zeneszerző Dicsőszentmártoni szülőházára is. Természetes, hogy Ligeti Verával a fesztivál-élményekről is beszélgettünk.

„Ezek a ‘gyerekek’ fantasztikusak-mondotta az Arcadia vonósnégyes előadásáról (I. vonósnégyes ‘Metamorphoses nocturnes’), a zenetudományos elemzések közül pedig a Poéme symphonique matematikai összefüggéseire rávilágító előadást emelte ki.

(folytatjuk)

Riportunk második részének témái: a fesztivál létrejötte és koncepciója (Bianca Ţiplea-Temeş fesztiváligazgató), a Ligeti-vonósnégyes megszólaltatása (Török Zsolt, az Arcadia vonósnégyes gordonkása), gondolatok a Ligeti-életmű kutatásáról (Kerékfy Márton, a Bartók Archívum munkatársa) – jövő hétfőn (jún. 13.), a Zenetérben (kezdési időpont: 17.15).

Szerkesztő-riporter: Benkő Judit
Fényképezte: Liviu Diaconescu, Foto©Windro

Továbbiak a Ligeti-fesztiválról itt is: www.cimec.ro

Articol editat de benko, 8 június 2016, 22:19 / actualizat: 10 június 2016, 12:51