Úri szabó főúri kintlevőségekkel
Mindennapos fizetési kötelezettségeink kijátszása ritkán számít polgári erénynek, legalábbis, ha a kárvallott nem az adóhivatal…
Vannak persze olyan nézetek, miszerint könyvet lopni nem bűn vagy szabónknak tartozni még az általa készített öltönynél is sikkesebb.
A patinás, londoni Henry Poole and Co. frissen közszemlére tett nyilvántartásai szerint, ez utóbbi nézet úgy hódított a tősgyökeres angol gentleman-ek köreiben, mint fékét veszített imperialista a harmadik világban.
Articol editat de papp.zakor.andras, 9 december 2015, 13:50
Fordított kronológiai sorrendben kezdhetjük mindjárt az Admiralitás Első Lordjával, „harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat” Winston Churchill-el, aki néhány évvel nagy alakítása előtt 197 fonttal lógott a Savile Row-i szabóknak. Ez mai pénzben bizony 12.000-nek felel meg, úgy, hogy Poole-ék udvariasan fel is szólították, rendezze tartozását. A politikus annyira szívére vette a pórias megközelítést, hogy soha többet nem lépte át az úri és főúri szabóság küszöbét. Magától értetődik, hogy számláját sem egyenlítette ki…
A történelem neki adott igazat, Poole-ék továbbra is varrtak neki – írja a témában elméllyedt James Sherwood történész.
Churchill minden álszerénység nélkül úgy vélekedett erről a kérdésről, hogy a Poole and Co.-nak jót tesz ilyen illusztris megrendelőnek dolgozni, ezért sosem bocsátotta meg a piszkos anyagiak felemlegetését.
Charles Dickens fia szintén a cég kuncsaftja volt. Poole-ék néhány törlesztetlen számla után pontos fogalmat alkothattak maguknak, milyen az, amikor nem jönnek be a szép remények…Az élő klasszikus fiával végül nem buktak akkorát, némi huzavonát követően a papa fizetett!
A későbbi VII Edward még welszi herceg korában, az 1870-es években úgymond „ötletszerűen törlesztgetett egyre gyarapodó adósságából”. Az alkatilag türelmetlen szabók persze a trónörökösi öntudatba is belegázoltak egy számlával, mint ormányos a herendi tárlatba.
Az eredményt az eddigiek ismeretében nem kunszt kitalálni: Edward feléjük se nézett 20 évig! Nem kevésbé igaz, hogy uralkodóként visszatért…
Mint említettük, a „ne fizess a szabónak” alapvetően a brit etikett része, szerencsére Poole és Társaival jócskán dolgoztattak külföldiek is! A jó magaviseletű kuncsaftok közé tartozott számos uralkodó, arisztokrata és pénzmágnás mellett Otto von Bismarck, a porosz vaskancellár, ő császári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja – rövidebben: Etiópia császára – akiről helyben, Addisz Abebában vettek méretet a derék iparosok, J.P. Morgan amerikai bankár vagy Bram Stoker, Erdély legsikeresebb idegenforgalmi ügynöke.
A mérleg mindazonáltal elég pocsékul mutatott midőn a cégalapító Henry Poole 1876-ben végleg lehunyta szemét. A vállalkozás atyja utolsó fennmaradt levelében így kesereg:
„Nem sokat hagyok magam után. Dolgoztam hercegnek és a nagyközönségnek, de szegény emberként kell meghalnom”
