Címlap » Műsorok » Hangoló » Váradi Anne Frank – a deportált gyerekek közös arca

Váradi Anne Frank – a deportált gyerekek közös arca

Az Auschwitzba deportált gyerekeknek, serdülőknek szentelt emlékművet állítanak a nagyváradi Rhédey-kertbe (román nevén Bălcescu-park).
A bronzszobor a 13 éves korában elhurcolt, váradi Anne Frank-ként is emlegetett Heyman Évára utal, az ülő lányalak lágernaplóját tartja kezében.
A művész a brit Flor Kent, a bécsi Westbahnhof-ban elhelyezett Für das Kind szoborcsoport alkotója.
Szeretnék, ha ennek az elveszett gyerek- és ifjú nemzedéknek az emléke megmaradna a város kollektív emlékezetében és elgondolkodtatna a diszkrimináció, a sztereotípiák, az előítéletek, intolerancia és antiszemitizmus, a bármilyen kisebbségek iránti gyűlölet veszélyeiről – mondta Teszler Emilia, az emlékmű-állítást kezdeményező Tikvah Egyesület elnöke. Az egyesület néhány évvel ezelőtt „A piros bicikli” projekt keretében váradi és környékbeli iskolákban szervezett vándorkiállítást Heyman Éva, 1931 Nagyvárad – 1944 Auschwitz címmel. A tárlattal és az ennek kapcsán tartott előadásokkal Nagyvárad múltjának egy tragikus fejezetét szerették volna megismertetni a mostani fiatalokkal egy zsidó kislány rövid életének perspektívájából, egyben felmutatva azon embertársainak példáját, akik nem fordultak el közömbösen felebarátaik meghurcoltatásának láttán. A kiállítás célja az emberi jogok, az emberi méltóság lényegi tartalmának megértetése, a valamennyiünknek kijáró emberiességre való ösztönzés volt. Miért „piros bicikli”? Mert ez volt Heyman Éva dédelgetett kincse, amelyre hosszú időn át gyűjtögetett és amelynek egészen rövid ideig örvendhetett, mielőtt „zsidók által nem birtokolható vagyontárgyként” elkobozták tőle.
Heyman Éva 1944 februárjában kezdett naplót vezetni, az utolsó bejegyzés dátuma május 30.
„Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!” – írta a kislány végső bejegyzésében. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé szerkesztette majd kiadta. A megjelenés után mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. Rövidke utalások egy kurta élet tragikumára. Talán ennyiből is érthető, miért lehet, lesz Heyman Éva alakja a Nagyváradról deportált valamennyi gyerek szimbóluma és megtestesítője.

Arról, hogyan született a váradi emlékmű terve, miként lényegült át egy elveszett nemzedék jelképévé, Cherecheş Lívia, a Tikvah Egyesület alapító tagja mesélt nekünk.