Erdélyi kirándulóhelyek: a Tordai Sóbánya

A Tordai Sóbánya méltán sorolható a világviszonylatban számon tartott turisztikai látványosságok közé. Volt olyan hétvége, amikor nem kevesebb mint 4 ezer látogatója volt. A turisták sokszor nagyon messziről, Japánból, Kínából érkeznek Tordára, hogy pár órát töltsenek a só kitermelését felidéző, főként légúti megbetegedések kezelésére alkalmas mikroklímával rendelkező tárnákban. A Tordai Sóbánya múzeum, gyógyászati-, fürdő és szabadidő központ, valamint védett terület egyben, Erdély egyik legjelentősebb idegenforgalmi látványossága. És itt található, egy karnyújtásnyira. Érdemes odalátogatni.

Az erdélyi sókészlet  több mint 13 millió éves. A sókitermelés kezdete Tordán a római uralom idejére tehető. A magyar királyi kancellária 1075-ben kiadott, erdélyi sóbányák vámjára vonatkozó oklevele arra enged következtetni, hogy  akkoriban Torda, mint királyi vár, a környékbeli sóbányák védelmét biztosította. A tordai kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb sóbányája volt Erdélynek, itt székelt az erdélyi kamarai ügyek igazgatója, akit a fejedelem nevezett ki. 1840. után hanyatlani kezdett, a marosújvári sóbánya jelentette konkurencia miatt. Az első világháború után a sókitermelés állami monopóliummá vált, tevékenységen tovább hanyatlott, az 1932-ben történt bezárásig. A második világháborúban  újra megnyitották,  a város lakossága ide menekült a légi támadások elől. 1950-1992 között a „Ferenc József” galéria első 500 métere sajt-tároló volt. 1992-ben a Tordai Sóbánya megnyílt a nagyközönség előtt, idegenforgalmi objektummá alakult át.

A Tordai Sóbánya “Ferenc József”vízszintes  galériája a 19. század második felében épült,  a só felszínre szállításának megkönnyítését és költségeinek csökkentését szolgálta.  Hosszúsága szinte egy kilométer. A ”Rudolf”, vagy Szent Miklós Bánya ugyancsak a 19-ik század második felében megnyitott trapéz alakú kitermelő terem. A bányában 13 emeletet képező fenyőfa lépcsőkön 40 m mélységbe lehet aláereszkedni. A ”Terézia” Bánya  a felszíntől  112 méter mélységben található,  közepén egy 70 m átmérőjű földalatti tóval, benne egy 5 m magas só-szigettel. Az oltár termében olvasták fel a munkások névsorát a műszak előtt és után.  Az oltárt sóból faragták. Hetente egyszer a vallásos szertartáson  részt vettek a bánya vezetői, valamint a környékbeli nemesek, akik a bányába szépen díszített falépcsőn ereszkedtek le, ami 1.700 körül épült, a „Gazdagok lépcsőjének”nevezik.

Érdekességként hadd mondjuk el, hogy erdélyi sóbányákban, így a tordaiban, soha nem alkalmaztak szabadságvesztésre ítélteket. A sót Erdélyben szabad emberek bányászták, akiket egy éves időtartamra alkalmaztak.

Európai Uniós hozzájárulással, egy 5 millió 800 ezer euró értékű projekt keretében,  a helyi és a megyei önkormányzat jó pár éve felújította a Tordai Sóbányát, ahol azóta panoráma felvonó, korszerű kezelő termek, sportpálya, amfiteátrum, óriáskerék, játszótér, és  földalatti sóstón csónakozás várja a turistákat.

Bárdos Mária

Articol editat de bardosmaria, 17 július 2015, 18:01