Donát 160: Kortárs Mauglik és dzsungelük
Kicsik vagyunk vagy felnőttek, Maugliként keressük helyünk a világban. A beilleszkedés folyamata nem akadálymentes, a kiközösítés, elutasítás, bántás is gyakori lehet. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban „A dzsungel könyve” című musicalt nem könnyed, habos történetként játsszák. Ezért kicsit sötétebb tónusú a megszokottnál. Puskás Zoltán nem öncélúan a maga világát vitte színre, hanem mindannyiunkét.
Puskás Zoltán rendező:
„Beszélhetünk arról, hogy nagyon rózsaszín minden, de sajnos, ha nem beszélünk a valóságról, arról, ami körülöttünk zajlik, akkor úgy érzem, hogy hamis világot mutatunk be azoknak a generációknak, amelyek utánunk jönnek és minket fognak képviselni…Minden tabutéma otthon. Semmire nem készítik fel a felnőtté válás előtt a fiatalokat.”
Vatány Zsolt, kis Maugli:
„Amit a színpad képvisel, az abszolút fiataloknak vagy felnőtteknek való. A zene viszont tartja a gyerekpártiságát….A gyerekszerep nekem könnyen jött, mert kicsit ilyen a személyiségem.”
Marosán Csaba, kamasz Maugli:
„Hogyha nem is jön ki a könnycsepp, akkor is végigvihetem az egészet. Kiszámítom az utolsó mozgásig a jelenetemet, hiba nincs az egészben, akkor is összejön. Mert a musical ilyen: van egy receptje, ha hozzáadunk mindent, ami finom, a végeredmény csakis finom lehet. De középszerű. Mindezt lehet jóval magasabb szinten is művelni, ez pedig akkor jön össze, amikor elkezdünk komolyabb dolgokkal is bíbelődni a jeleneteken belül.”
Gergely Zsuzsa összeállítása az előadásról
További fotók az előadásról (Biró István)
Szerkesztő: gergelyzsuzsa, 2015 június 22, 18:52 / actualizat: 2015 június 23, 16:56
