Egy miniszter nélküli reggeli
A tárcavezető oly gyorsan távozott, mintha az általa időnként térképen felvázolt gyorsforgalmi utak már léteznének és hétvégre valami halaszthatatlan dolga akadt volna, a kormánytagság pedig csak akadályozná az odafigyelésben. Nem tipikus, ahogyan három éven belül másodjára lép ki a kabinetből. Először, mert belügyminiszterként úgy vélte, nem lehet akkorát torzítani az ország szavazásra jogosult lakosainak számán, hogy az kedvezően befolyásoljon egy referendumot. Csütörtökön pedig egy szókimondó, egyenesen sértő megállapításáért köszön le posztjáról.
Nem követtem folyamatosan a pályáját, de azt láttam, hogy Ioan Rus-ra mindig tartózkodással tekintettek ellenfelei, pártbeli kollégái egyaránt. Tisztelet és gyanakvás keveredett ebben a magatartásban. A férfi a megfontoltság és az aránylag diszkrét közszereplés medrében ténykedett. Minisztertársaihoz képest keveset és ritkábban nyilatkozott. A szállításügy jutott legutóbb osztályrészéül: hálátlan, buktatókkal teletűzdelt feladat. Elődje a botrányokon kívül semmit sem tudott felmutatni, az aszfaltkirályok pedig nem olyan legények, hogy egy miniszterváltás elriasztaná őket a bőven rotyogó zsíros fazéktól.
Hogy a megfontoltságáról és körültekintéséről híres politikus elszólta magát, nem akármikor és kimondottan nem közömbös témában, a történet pikantériájához tartozik. Lemondása után alig egy nappal elkezdődik a bizalmatlansági indítványról való parlamenti szavazás. Témája a külhoni állampolgárokra vonatkozó és tovább késlekedő választási törvény. Ioan Rus éppen a vendégmunkásokat és családjukat támadta több mint élesen moralizáló hangnemben, és ezért kellett lemondania.
Ha bulvársajtóban dolgoznék, kézenfekvő lenne ezt az összefüggést firtatni és megpróbálni minden vélt és kovászolt érvet ebbe a forgatókönyvbe belepréselni. Nem teszem: mert többre tartom a külföldön boldogulni akaró állampolgárokat, és mert kötelező luxusnak vélem, hogy még egy kicsit naiv lehessek: hogy azt higgyem, a politikában igenis vannak-létezhetnek (elvétve ugyan) véletlen egybeesések.
Rostás-Péter István
Articol editat de , 12 június 2015, 13:23 / actualizat: 12 június 2015, 15:19
