Több mint betü
Csökkenő piacon helytállni, amikor a trendhajhászok egyre riasztóbb számokat sorolnak arról, hogy befellegzett a könyvkiadásnak, szimpla merészségnél több, kalanddal felérő vállalkozás. Olvasom az egyik elismert hazai könyvesház vezetőjével készült interjút – véletlenül a Kolozsváron és Budapesten párhuzamosan zajló kavalkáddal. Az adatok döbbenetesek, még ha a szakember törékeny egyensúlyról és relatív kikászálódásról beszél. Az országban 250 könyvesbolt van, közülük csak mintegy száz a vérbeli, az ágazat összforgalma messze elmarad a magyar vagy lengyel könyvpiacétól, töredéke a németországinak. Nincs kormányzati elgondolás a támogatáspolitikáról és mindez olyan körülmények között, hogy az online verziók csak egytizedét térítik el az olvasóközönségnek a klasszikus polcok közötti keresgéléstől, lapozgatástól.
Articol editat de , 5 június 2015, 16:36 / actualizat: 5 június 2015, 19:47
Hogy mégis van remény, arra a longsellerek utalnak: a kilencvenes években nóvumnak ható, ergo divatos szerzők továbbra is fogynak, újabb és újabb nemzedékek olvassák Ciorant, Ionescot, Blagát. Van viszont ötvenezer lelkes város, ahol nincs könyvesbolt. Önmagában a szakma nem tudna túlélni, kell a külföldi tőke, a pályázatok, szponzorok védőhálója ahhoz, hogy továbbra is esélye legyen a kézirattal házaló pályakezdőnek, ha már nem döntött úgy, hogy külföldre távozik főpincérhelyettesnek, vagy itthon köti meg a kompromisszumait élettel, értékrenddel, önmagával.
A könyvet csomagolni kell: már nem a színes-fényes papírhéj, vagy cégjeles zacskó szintjén: sztorit illik köréje kanyarítani, de a művészvilágban honos adomák és anekdoták elégtelenek. Eseménnyé csak akkor vélik némely dedikációs momentum, ha hűtőszekrényt kap például a minden háromszáz-harmincharmadik vevő: hogy klasszikusait frissen tarthassa, ne a nappaliban aszalja porleples polcon két linómetszet alatt. Vagy show-szerű elemeket kell keverni az eseménybe, de itt is az egyszerű megzenésítés, vagy részletek öblös deklamációja már nem súrolja az elvárás-szint alsó határát.
Kolozsváron a szépművészeti múzeum díszletnek remek, helyszínnek tavaly aligha vált be. A Fogoly utca patinája most áll próbára. Ha mégsem ütné a mércét, legalább egy szójáték erejéig hasznossá teheti magát: mert minden előbbi kételyt és fanyalgást sutba vágva reménykedjünk, hogy e pár napra a könyvek foglyai leszünk például két fesztiválbeli film szünetében.
Rostás-Péter István
