Robbanásmentes pálcika: a gyufa
Articol editat de bardosmaria, 25 március 2015, 13:55 / actualizat: 9 május 2015, 16:28
Kínában tűzgyújtáshoz már a VI. században használtak kénnel átitatott fenyőfa pálcikát. 1805-ben Jean Chancel francia vegyész asszisztens kísérletezett ki egy meglehetősen veszélyesnek bizonyult gyújtóeszközt, az úgynevezett mártógyufát. Mintegy tíz évnek kellett eletelnie, hogy (1827-ben) John Walker angol vegyész feltalálja a dörzsgyufát, amit „lucifers” néven hoztak forgalomba. Több hibája volt azonban ennek az eszköznek is, a mellékelt dörzspapír segítségével kellett megyújtani, ami elég nehezen, és nem mindíg sikerült, ráadásul robbanásszerűen gyulladt meg, a láng nagysága kiszámíthatatlan volt, és elviselhetetlen szagot árasztott. Újabb tíz évnek kellett eltelnie, ahhoz, hogy Irinyi János, még vegyészhallgató korában, 1836-ban feltalálja a zajtalan és robbanásmentes gyufát. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle gyufa gyártásán meggazdagodott.
Irinyi János 1817-ben született, egyes vélemények szerint a Hajdú-Bihar megyei Létavértesen, más források szerint a Bihar megyei Albison. Az Irinyi család honlapja szerint a magyarországi Létavértest Irinyi János kultuszhelyének, míg a romániai Albist öcsse, Irinyi József utazó, jogász, politikus, drámaíró, kultuszhelyének tekintik. Irinyi János 1840-ben megalapította az első magyar gyufagyárat, Pesten, 1848-ban Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés, a puskaporgyártás irányításával, és kinevezte az állami gyárak főfelügyelőjévé. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc leverése után börtönbe került. A kémia mellett tudományos tevékenysége a mezőgazdaságra is kiterjedt, ő volt az első tudós, aki a gipszet talajjavításra ajánlotta. Az elsők között népszerűsítette Magyarországon a korszerű kémiát, A vegytan elemei című, háromkötetesre tervezett tankönyvéből egy jelent meg, mégpedig Nagyváradon 1847-ben.
