Láthatár: Nyugdíjunk jövője – rendszerek és módszerek

Az Expert Forum nevű független szakértői csoport nemrég tanulmányt tett közzé 2040-re vetített nyugdíjkilátásainkról. Arról, hogy mi fog történni a visszavonulók járandóságával a mai szakpolitikák mellett, mit hozhatna a kettes pillér, avagy a kötelező magánnyugdíj-alapok visszaállamosítása, illetve milyen hatást gyakorolna a foglalkoztatottság javulása a rendszerre. A következtetések igen tanulságosak, bár derűlátásra nem sok okot adnak. Egy biztos: a struccpolitika sem állami sem egyéni viszonylatban nem üdvös, a probléma akkor is létezik, ha nem szeretnénk foglalkozni vele és mindenkit érint, érinteni fog, aki megéri az adott kort! Az állam mozgástere pedig egyre szűkül, az előrejelzések szerint két-két és fél évizeden belül az akkori átlagbér felét, harmadát sem lesz képes nyugdíjként folyosítani, hiszen a nyugdíjkassza hiánya a Pénzügyi Tanács számításai szerint már idén elérheti a 19 milliárd lejt. Azaz a tervezett költségvetési hiány csaknem 100 százalékát! Ezt pedig az állami költségvetésből kell bepótolni, más kiadások rovására…

Mennyire működőképesek a kelet-közép-európai országok által bevezetett alternatív pillérek? Miért vált népszerűtlenné a kötelező magánnyugdíj-biztosítás és megoldás-e a visszaállamosítás? Hagyhatjuk-e állami kézen a nyugdíjrendszert, anélkül, hogy koldusbotra jutnánk egy-két évtized alatt? Lehetnének nálunk is próféták a svédek?

Erről beszélgettünk dr. Kovács Erzsébettel, a budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán működő Biztosítási Oktató és Kutató Csoport tanszékvezető professzorával.

Kellett nekünk kettes pillér (?)

dr. Kovács Erzsébet

A jelenlegi demográfiai folyamatok keményen próbára teszik az állami nyugdíjrendszereket. Ez halmozottan igaz a volt szocialista tábor országaira, ahol bár létrejöttek, de még nem jutottak „fizetőképes korba” a magánalapok. Közbejött a válság, az illetékesek pedig vacillálnak…Hiszen a világbanki sugallatra létrejött kötelező magánalapok -az úgynevezett „kettes pillér”- a kezdetben elfogadott ütemterv szerint fokozatosan „megcsapolják” a munkavállalóktól levont nyugdíj-hozzájárulást, de még a felhalmozási szakaszban vannak, tehát fizetni egyelőre még nem fizetnek, az állam terheiből egy ideig még nem vesznek le. Márpedig a nyugdíjkassza deficites (Romániában különösen az), a hiányt pedig tetézi a magánalapokba átirányított pénz. Mai fejjel mennyire tartjuk még jó megoldásnak a kettes pillért?
Dr. Kovács Erzsébet:

Köztes zárójel: a svéd modell

Svédország népessége

„A svéd modell alapja az úgynevezett névre szóló, egyéni számla, ezen tartják nyilván a befizetéseket, és azt az időtartamot is, amennyi ideig a biztosított a járulékait fizette. Ugyanakkor nem változott meg a felosztó-kirovó rendszer, azaz a lakossági nyugdíjfizetéseket a folyó befizetésekből finanszírozzák. Az alapvető különbség viszont az, hogy minden évben csak annyit fizetnek ki, amennyi az előző évben a nyugdíjkasszába befolyt.”(zipp.hu) Persze a rendszer működőképességéhez jócskán hozzájárulnak a svéd demográfiai mutatók is…Az ország lakossága csaknem folyamatosan gyarapodott, a foglalkoztatottság is viszonylag stabil.

A bizalom, mint alapfeltétel

Egyetlen rendszer sem működőképes, ha a polgár nem bízik benne. A magánbiztosító sem boldogít/ boldogíthat, ameddig (kényszer)ügyfelének komor sejtése, netalán éppen sziklaszilárd meggyőződése, hogy pénzét az alapkezelő kizárólag önnön hasznára forgatja, „nyúlja le”. Ebből a szempontból meglehetősen brutális változást hozott a jelenlegi válság, mely azzal szembesítette a közembert, hogy a különféle bankok, pénzintézetek gyakran nem kifejezetten felelősen sáfárkodtak a rájuk bízott anyagiakkal. Ez in extenso, sokszor politikusi és/vagy civil populizmusal megtoldva olyan általános bizalmatlanságot eredményezett, amelynek jeleivel naponta találkozunk a közösségi oldalakon, médiában, közbeszédben. Se szeri se száma azoknak, akik teljes bevetéssel bizonygatják: a hétköznapi halandónak semmi keresnivalója egy magánbiztosítónál, hiszen „azok” egészen biztosan tolvajok! Ilyen alapállásból bizony eléggé kiúttalannak tűnik a helyzet…

Dr. Kovács Erzsébet

Összeállításunk következő részében az Expert Forum bevezetőben idézett tanulmányával foglalkozunk.

Szerkesztő, riporter: Papp-Zakor András

Articol editat de papp.zakor.andras, 7 február 2015, 09:32 / actualizat: 10 március 2015, 14:31