Bondok, Dzsémszek, Zsoltok
Félő, hogy banálissá silányul, ha így folytatódik a nagy korrupcióellenes hadjárat. Már lassan nem tudunk pontos időt bemondani anélkül, hogy közvetlenül utána ne következzék egy újabb infó az épp aktuális letartóztatásról, behívásról, vádemelésről. Erre alapvetően két reakció érkezik: a tenyérköpdöső össznépi örvendezés, vagy az atyaég, mi van itt, ha így megy tovább, már a közvécében is csúszópénzért adják a selymesen illeszkedő fertálytörlőt. Politikusokkal beszélgetek, amolyan kötetlen háttércsevely arról, ami van, vagy amit sejtetnek, hogy éppen lenne. Néznek, és nem tudnak érdemben mit mondani: arcukon aggodalom. Nem olyanfajta, mint a még le nem leplezett cinkosé, inkább enyhe tanácstalanságba mártogatott borongós tekintetek.
Mert ma vagy holnap akármelyikünk Zsolt lehet ebben a kusza-fura játékban. Mint a römiben a zsoli, vagy kártyában a dzsoli dzsóker. Behelyettesíthető, valami gyanánt, jobb híján hirtelenjében idependerített pótlás. Most, mikor tudjuk, hogy immár hivatalosan is figyelve vagyunk. Figyelem tárgyát képezzük, munkatársaim a sajtóban, jól figyeljetek hát, mert nagyobb a hódolóitok köre, mint sejtettétek. Ha emelni szeretném a helyzet árfolyamát, úgy is fogalmazhatnék: állambiztonsági érdekből figyelmet szentelnek nekünk, újságíróknak. Ezt a Hírszerzés frissen lemondott főembere mondta, nem hivatalos, fejléces, intézményi nyilatkozatban, nem is szakkonferencián, hanem egy tévéstúdió reflektorfényei alatt, interjúalanyként.
Társa, a külföldi hírszerzők egykori főnöke tavaly ősszel ugyanilyen felhőtlenül állította, hogy nem lehet beismerni, ki a titkos lepel alatt működő ügynök, még ha törvényszegés veszélye is forog fennen, mert így is voltak veszteségek az utóbbi időben – és mondott egy számot a dekonspirált esetekről. Mindkét közlés miatt ugyanaz a dilemma feszíti a helyzetmagyarázó ingertől amúgy is dübörgő halántékokat: vagy pillanatnyi elmezavar, vagy tudatos manipulatív szándék áll az ilyen elszólások mögött. Bármelyik lenne, vagy akár e kettő keveréke, szomorúan kell megállapítanom, hogy szakmailag nem állunk a csúcson hírszerzés kategóriában.
Ezért tűnik kézenfekvőbbnek a hírbekeverés, a sejtetős, közvetett, jó magyar szóval kontaminációs módszer, amikor nagyzsoltok kerülnek képbe, hogy a csoportkép teljes legyen, hogy a valódi felelősökről elterelődjék a figyelem, vagy, hogy lehessen maszatolni könyékig. Már látni vélem, amint a nullanullahetes ügynöksorozat hazai változatának nyitó képsorában a csigázó zene és fényeffektusok után megjelenik az arc közelképben, és dzsémszbondos akcentussal ejti ki a klasszikus mondatot: Zsolt vagyok, Nagy Zsolt (a kopirájtért majd a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság nyújtja be a számlát).
Rostás-Péter István
Szerkesztő: , 2015 február 2, 12:43 / actualizat: 2015 március 10, 14:29