Klímacsúcs előtt
Articol editat de juhaszeva, 29 november 2015, 21:59 / actualizat: 30 november 2015, 0:51
ENSZ-klímacsúcs kezdődik november utolsó napján Párizsban. A két héten át tartó konferencia célja, hogy a résztvevő 195 ország most először klímavédelmi egyezményt írjon alá, amely a 2020-ban lejáró kiotói megállapodást váltaná fel. Dönteniük kell a felmelegedés korlátozásáról és a terhek elosztásáról, emellett a megújuló energiák hasznosításához szükséges eljárások finanszírozása, és a hőmérséklet-emelkedés következményeinek kezelése ügyében is megegyezésre kell jutniuk.
Az Avaaz nemzetközi szervezet vasárnap világszerte felvonulásokkal próbálta egyrészt felhívni a figyelmet a csúcstalálkozó fontosságára, másrészt emlékeztetni a döntéshozókat felelősségük súlyára. Kolozsváron 16 órára hirdették meg a gyülekezőt a memorandisták emlékművénél,majd miután a szervezők ismertették a fontosabb tudnivalókat, az alig negyven főnyi csoport a katedrális felé indult, onnan pedig a Mócok útján haladva, a Diákházhoz tartott, ahol némi fotózkodás után végül mindenki szétszéledt.
A felvonulók zöme fiatal volt, de az idősebb korosztály is képviseltette magát. Juhász Évát igen kellemesen lepte meg, hogy több kisgyerekes család is ott volt. Kérdésére, hogy mit remélnek a megmozdulástól, az egyik anyuka a következőket mondta:
„Először is szerettem volna, hogy sokkal többen legyünk. Hogy ez a maréknyi csoport mit tehet? Felébresztheti az emberek tudatosságát, nem elég csak a döntéshozóktól várni, hogy változtassanak valamit, mi mindannyian felelősek vagyunk azért, ami a Földdel történik. Tennünk kell valamit, hogy megmozgassuk a jót, ami mindenkiben ott van, még akkor is, ha néha távolságtartók és közömbösek vagyunk. Mindenkiben ott van a jóság magva. Erre kell hatnunk, s akkor mindenki meg fogja érteni, hogy – mint egy hatalmas körtáncban –egymás kezét fogva segíthetjük bolygónkat, hogy ismét szabadon lélegezhessen, hogy láthassuk gyermekeinket nevetve szaladgálni az erdőben, gondoskodni az állatokról, hogy lássuk őket egymásra mosolyogni. Csak így érthetjük meg, hogy valamennyien magunkban hordozzuk az isteni szikrát,hogy mind egy egészhez tartozunk. S akkor ismét ragyogni fog bennünk a nap, s a Földünk felett is.’’
Riporterünk egy gyerekkocsit toló apukát is kifaggatott.
