Címlap » Vezető » Főoldal » „Hiszem, hogy lassan minden a helyére kerül” – Bogártelke után Marosvécsen a Pataki család

„Hiszem, hogy lassan minden a helyére kerül” – Bogártelke után Marosvécsen a Pataki család

Pataki Levente lelkipásztor tizennégy év bogártelki szolgálat után mostantól Marosvécsen folytatja a szolgálatot.

Május 24-én, vasárnap, a délelőtti szabadtéri istentisztelet keretében búcsúzott el bogártelki híveitől Pataki Levente, szakadó eső közepette. A lelkipásztorral három éve ismerkedtünk meg, amikor az élet egymás közelébe sodort bennünket. Akkori beszélgetésünk során bebizonyosodott, hogy az értelmi fogyatékos kislány szülei sok mindenre rájöttek az addigi 14 évben: arra is, hogy Istennek óriási céljai vannak – nemcsak Borókával, hanem minden olyan fogyatékossággal élő emberrel, aki a jelenléte által valamit meg tud értetni a külvilággal.

Pataki Levente Kolozsváron végezte a teológiát, majd feleségével, Enikővel együtt közel három esztendőt töltöttek a kusalyi gyülekezetben. Ez idő alatt volt az esküvőjük, és megszületett Boróka. Kusalyról egy pályázat útján kerültek át Székelyföldre, a Kovászna megyei Egerpatakra, a Rétyi nyír szomszédságába. Már a helyszín kiválasztásakor is szem előtt tartották, hogy a kislány szempontjából a legjobb döntést hozzák. Boróka ugyanis, a koraszülöttség és annak következményei mellett komoly szívproblémával is küszködött. Szerettek volna minél közelebb lenni a kovásznai szívszanatóriumhoz, és közben bíztak abban, hogy a környező hegyes vidék segíthet a gyógyulásában. Így is történt: ahogy édesapja fogalmazott, „amit ők elterveztek, azt az Úristen jóváhagyta, és a kis lyukacska, ami a szívén volt, tényleg begyógyult”. Kétéves szolgálat után, 2006-ban költöztek Bogártelkére. Életük következő állomása mostantól Marosvécs.

A bogártelki református templom. Fotó: Pataki Levente

Az elmúlt két hónapban folyamatosan ezen gondolkodtam, ugyanis a költözésünkre már korábban sor kellett volna kerüljön. Viszont a járvány és az egyéb nehézségek miatt Bogártelkén ragadtunk, pontosan azon a héten vezették be a szükségállapotot, amikor költöznünk kellett volna. A gyülekezet már nagyon várt, és azt hiszem, hogy Bogártelke közben nyert néhány hónapot – közben pedig én is nyertem két hónapot, hogy úgyszólván elgyászoljam ezt a 14 évet. Egy lelkipásztor számára mindig nagyon nehéz a váltás, főleg akkor, amikor hosszabb időt tölt el az adott gyülekezetben. A mi életünkben ez a 14 év nagyon sok szempontból meghatározó volt, beleértve a 2017-es esztendőt, amikor Boróka műtétjére sor került. Sokat gondolkodtam, elmélkedtem most azon, hogy miben fog változni az életünk, viszont megnyugtató volt úgy belépni a marosvécsi parókia udvarára, hogy egy népes sereg várt.

Ugorjunk vissza az időben: a Pataki család 5 évvel ezelőtt, a budapesti Országos Gerincgyógyászati Központban jártukkor szembesült azzal, hogy Boróka hátgerincferdülésének kezelésére érdemes lenne megpróbálkozni a fűzővel. Aztán szinte egyik napról a másikra derült ki, hogy az sem segítene, az egyik orvos már akkor kilátásba helyezte a műtétet – igaz, azt is hozzáfűzte, hogy el kell jönnie a megfelelő pillanatnak.

A marosvécsi református templom. Fotó: reformatus.ro

A kislánynak be kellett töltenie a 14 évet, hogy a beavatkozást el tudják végezni. 2017 augusztusában, Boróka születésnapján végezték el a műtétet, akkor 90 százalékban sikerült ezt a hatalmas görbületet kiegyenesíteni. Tavaly decemberben, amikor édesapja ismét stúdiónkban járt, elmondta, hogy a két év és 3 hónap rehabilitációs kezelésnek köszönhetően egyre jobb a kislány állapota, és természetesen továbbra is bíznak a Fennvaló segítségében.

Idén március elején még rehabilitáción voltak Pécsett. Ez egy kéthetes rehabilitáció lett volna, viszont olyan gyorsan változtak a dolgok itthon és Magyarországon is, hogy amikor utánuk mentem, hogy hazahozzam, már négy határátkelőhelyet is lezártak a hatóságok. Nem tudta ezt a turnust végigvinni, viszont a pécsi gyógypedagógusok úgy értékelték, hogy rengeteget fejlődött. Már az utolsó, tavaly szeptemberi találkozás óta is nagyon sok minden rögzült benne, ami a különböző gyakorlatokat illeti. Ő is nagyon ragaszkodik ahhoz a fajta foglalkozáshoz és határozottsághoz, ami a pécsi szakembereket jellemzi. Erőnk és az anyagiak függvényében szeretnénk folytatni ezt a rehabilitációt, még akkor is, ha Marosvécsről valamivel nehezebb lesz kormányozni a dolgokat.

A bogártelkinél nagyobb gyülekezet a marosvécsi, és előreláthatóan nagyon sok munka, tennivaló vár Pataki Leventére a következő időszakban. Elmondása szerint feleségére, Enikőre fog a nagyobb teher hárulni, ami a Boróka rehabilitációjában való folyamatos jelenlétet illeti – a lelkipásztor továbbra is úgy látja, jó irányba halad a kislány fejlődése, remélik, hogy ezt sikerül a folytatásban is megőrizni.

A marosvécsi közösséggel való első találkozásokról, a szükségállapot által hozott nehézségekről és Boróka új szobájáról is beszélgettünk Pataki Leventével, az alábbi lejátszóra kattintva visszahallgathatják az interjút.