A színház mint varázslat, csodás találkozásokkal fűszerezve

„Nagyon gyorsan eltelt ez a húsz év, amióta a pályán vagyok, olyan, mintha tegnap kezdődött volna” – nyilatkozta rádiónknak Varga Csilla színművész.

Varga Csilla 2000 szeptemberétől tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának. Jelenleg is műsoron lévő előadások közül láthatjuk a Suttogások és sikolyok, a Ványa bácsi, a Hedda Gabler (rendező.: Andrei Şerban), a Caravaggio Terminal (r.: Robert Woodruff), A vágy villamosa (r.: Tom Dugdale) és a Kurázsi mama és gyermekei (r.: Armin Petras) című produkciókban. A Színházi Világnap apropóján vele nosztalgiáztunk, ugyanakkor Marc Ravenhill Pool (No Water) című művének színreviteléről is beszélgettünk. Mint kiderült, a koronavírus-járvány miatt elrendelt szükségállapot idején online zajlik a próbafolyamat. 

„A színház képes a színpadot szakrális térré változtatni. (…) A színházi alkotás szent tevékenységgé válhat, a színészek valóban megtestesülései lehetnek az általuk játszott szerepeknek. A színháznak megadatott a lehetőség, hogy szentéllyé váljon.” – olvasható Shahid Nadeem pakisztáni drámaíró, a pandzsábi Kortárs Színház művészeti vezetője által jegyzett színházi világnapi üzenetben.

A világnapot 1962 óta ünnepeljük, miután a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése elfogadta az erre vonatkozó határozatot; célja pedig felhívni a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegni a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérni a közönség szeretetét, támogatását.

A koronavírus-járvány idején elindított előadás-közvetítések sorozatához csatlakozva, egyben a Színházi Világnap apropóján ma és holnap két produkcióját teszi elérhetővé a Kolozsvári Állami Magyar Színház: ma, március 27-én, pénteken este 8 órától Giacomo Puccini operáját, a Silviu Purcărete rendezésében 2007-ben bemutatott Gianni Schicchi című előadást láthatja a közönség, holnap este 8-tól pedig Molière műve nyomán készült A mizantróp következik. Az előadások a színház Facebook-csatornáján érhetők el az említett időpontokban és az azt követő 24 órában.

Varga Csilla negyedéves főiskolás volt, amikor 2000-ben, Tompa Gábor rendezésében bemutatták A mizantrópot. Az előadásra ma is szívesen gondol vissza, óriási lehetőséget jelentett számára, hogy játszhatott benne.

Jelenet A mizantróp című, 2000-ben készült előadásból

Jelenet A mizantróp című, 2000-ben készült előadásból

A Şerban-trilógia előadásairól – Ványa bácsi, Suttogások és sikolyok, Hedda Gabler – úgy véli, rendkívüli csillagzat alatt születtek, s azt is elárulta: kisfia születése előtt, várandós kismamaként egyszer volt alkalma megnézni a Ványa bácsit. „Amikor vége lett, elgondolkodtam, hogy úristen ez egy annyira jó előadás, én ebben szeretnék játszani… Aztán jött a második gondolat, hogy én ebben játszom… Fontos, hogy az ember időnként kívülről is lássa a munkáját, mert akkor újból rácsodálkozhat a szakma szépségeire. Ismét beleszeret, és csinálni tudja tovább” – hangsúlyozta Varga Csilla. Hozzáfűzte: szerencsésnek tartja magát, és ezek az előadások nem véletlenül sikeresek, sokan látták, és rengeteg pozitív visszajelzést kapott.

Sok pozitívumot is magával hozott ez a mostani közösségi leállás, nyilván amellett, hogy nyomasztó is tud lenni. De beszéljünk inkább a pozitív dolgokról: a családdal tegnap például akadálypályát készítettünk, és mindannyian nagyon felpörögtünk. Közben az ukulelével is megpróbálkoztam, úgyhogy amint megtanultam három akkordot, egy rövidke videót gyorsan fel is töltöttem a Facebookra. Még mindig rohanok valahol belül a világgal… 

Hihetetlenül jó érzés számomra, hogy együtt van a család, és jobban tudok figyelni rájuk. Reggeli után mindenki elvonul a saját kuckójába, és aztán találkozunk ebédkor, majd este, de mindenképp fontos volt kialakítani a napi programot.

Kató Emőke és Varga Csilla a Suttogások és sikolyok című előadásban

Mostanában a próbáim is online zajlanak: hagyományos produkciónak indult, de a szükségállapot magával hozta, hogy más formát találjunk neki. Ebben a fázisban videókat kell készítenünk, és maximálisan szükség van a kreativitásunkra, ez nagyon izgalmas. A saját gardróbomból, a saját ötleteimből, a saját videós tehetségemet felhasználva kell készülnöm, ami persze időigényes, de nagyon élvezem. Látjuk és halljuk egymást a rendezővel és a többi színészkollégával, akárcsak az olvasópróbák során, amikor ott ülünk egymás mellett. Az ember jegyzetel, figyel, hallgat, kérdez. Emiatt nem annyira megterhelő ez az időszak, hiszen dolgozom közben.

Amikor a legegyszerűbb próbákon is felmegyek a nagyszínpadra, és bemegyek abba a térbe, hát én akkor nagyon boldog vagyok. Olyan energiák vannak ott, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Nem lehet elmagyarázni, hogy mitől jó egy színház, vagy hogy mitől jó a színházban dolgozni. Frenetikus minden pillanat, a színpad olyan energiát ad, ami felbecsülhetetlen. Engem ez minden percben varázslattal tölt el.

A Varga Csillával folytatott beszélgetés az alábbi lejátszóra kattintva hallgatható vissza.

Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt

A színház tájékoztatása szerint a továbbiakban minden héten elérhetővé tesznek két előadást, további részletekért kövessék az intézmény honlapját és Facebook-oldalát.

Nyitókép: Varga Csilla és Bogdán Zsolt a Hedda Gabler című előadásban, fotó: Biró István

Szerkesztő: kristalybea, 2020 március 27, 16:34