Két különböző művészi kifejezésmód, apa és lánya: Forró Antal és Forró Ágnes
Személyes élményekkel átitatott művészportré Forró Antalról és lányáról, Forró Ágnesről, akivel a múltban és a jelenben barangolunk.
(Horváth László felvétele)
Július végén, augusztus elején a kolozsvári Művészeti Múzeumban tekinthettek be az érdeklődők Forró Antal művészetének ismert és kevésbé ismert, vagy tán már elfelejtett részleteibe, tájak és emberek által ihletve. Pasztellek, szénrajzok, változatos technikával készült portrék, olajfestmények egyaránt szerepeltek a kiállításon, de a művész saját maga szórakoztatására készített faragványait is megcsodálhatta a közönség.
Forró Antal 1924 márciusában látta meg a napvilágot a Kovászna megyei Kézdimartonoson. Kézdimartonosi, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi tanulóévei után 1950 és 1956 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákja volt. Mestereként Miklóssy Gábor festőművészt említik, de művésszé válásában Kádár Tibor és Abodi Nagy Béla is szerepet játszott. 1960 és 1970 között a Pedagógiai Intézetben, majd 1971-től haláláig a képzőművészeti főiskolán oktatott.
Halálának harmincadik évfordulóján, 2012 májusában a Kolozsvár Társaság főtéri székházában szerveztek kerekasztal-beszélgetést, ahol Murádin Jenő művészettörténész halk beszédű, szerény embernek nevezte, olyannak, aki el tudta viselni a sérelmeket. Sokszor említik Forró Antallal kapcsolatban azt is, hogy művészete kiválóan illeszkedik a Nagy István-i hagyományba, amely végigvonul a huszadik század erdélyi festészetén, Banner Zoltán pedig a székely festőiskola jelentős művészegyéniségeként definiálja.
Milyen emlékeket és milyen tárgyi dolgokat őriz lánya, a szintén képzőművész Forró Ágnes az édesapáról, az édesapától, Forró Antalról? Kiderül az alábbi összeállításból.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
(A borítóképen: Tibori Szabó Zoltán publicista és Forró Ágnes képzőművész, Forró Antal alkotásainak társaságában. Fotó: Művészeti Múzeum honlapja/macluj.ro)
Szerkesztő: Ferencz Zsolt, 2019 augusztus 13, 19:43
