Sipos László: „Szeretnék örömet szerezni a munkáimmal, hogy sajnálják őket eltépni vagy eldobni”

A Felvincen élő grafikus- és festőművész különböző korok, stílusok és gondolatok között kalauzolta hallgatóságát, ugyanakkor az opera és a bábszínház világához fűződő kapcsolatairól is mesélt.

„Sipos László világa ismerősen ismeretlen: valójában minden ismerős benne, de egyéni, sajátos és utánozhatatlan az, ahogyan ő összekombinálja a különböző részleteket” – mondta rádiónknak Németh Júlia műkritikus két évvel ezelőtt, a művész Arcok, álarcok című kiállításának megnyitója után. A kolozsvári születésű, Felvincen élő festőművész, grafikus alkotásaival, hogy csak egyet említsünk, találkozhatunk a Barabás Miklós Céh éves kiállításain is, és ebbe az ismerősen ismeretlen világba tekinthettek be mindazok, akik részt vettek a Képzőművészek a Kolozsvár Társaság palettáján elnevezésű rendezvénysorozat áprilisi találkozóján is.

Az est folyamán többek között az is kiderült, hogy Sipos László már harminc éve ugyanoda nyomja ki a tubusból a fehéret, a párizsi kéket, az aranyokkert, s ahogy fest velük, hirtelen életre kelnek. Ahogyan ő fogalmaz, a holt anyag valahogyan megérinti azt az embert, aki őszintén közeledik hozzá.

Az alábbi lejátszóra kattintva meghallgathatják a beszélgetés nyomán készült műsort.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt

Szerkesztő: Ferencz Zsolt, 2019 május 2, 14:51