Boldoggá teszi-e a költőt saját mestersége?
Sántha Attila volt az Álljunk meg egy szóra est legutóbbi vendége. A költővel László Noémi beszélgetett.
Sántha Attila már nagyon kiskorától kezdődően tudta, hogy ő költő, csak még nincsenek versei. Aztán idővel a művek is kezdtek gyűlni, először az asztal fiókjában, majd a különböző folyóiratokban. Most már két önálló kötetben is olvashatóak munkái. Költői munkássága mellett is tevékenyen él. László Noémi szerint egyfajta „szürke eminenciás”, aki egy vészterhes korban rengeteg minden születésénél bábáskodott, majd félreállt. Volt az Előretolt helyőrség munkatársa, segédkezett a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrejöttében. Dolgozott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, az Erdélyi Híradó Kiadónak. Közben pedig egyik kötetének bevételéből indított egy saját kiadót is, Zelegor néven, amely azóta több könyvét is megjelentette.
Az esemény után Sántha Attilát költői mivoltáról faggattuk, első körben arra keresve a választ, hogy mennyire befolyásolja az alkotást, ha valaki nem csak az írásnak szenteli életét.
Összeállította: Kristály Bea
Műsorvezető: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2019 február 6, 17:01
