Én jobban féltem, mint azok, akiket kiraboltam

Ne kapjanak a pénztárcájukhoz, ne markolásszák, nincs veszélyben. Hiszen az egykori „Viszkis rablónak” ma már eszébe se jut elvenni azt, ami a másé.

A Hargita megyei Csíkszentléleken született Ambrus Attiláról azt írja a Wikipédia, hogy: 1993 és 1999 között 30 alkalommal rabolt ki bankokat, utazási irodákat, postákat, takarékszövetkezeteket,. Egyáltalán nem volt egy Grál-lovag, mondta róla egy nyomozó, aki visszatetszőnek találja, hogy Rózsa Sándort csináltak a 17 év fegyházbüntetésre ítélt, ám jó magaviseletéért 12 év után szabadult egykori bűnözőből.
A „Viszkisről” több film és 8 könyv jelent meg, 2017-ben Antal Nimród rendezett akciófilmet az életéről.

A Kolozsvári Magyar Napokra elhozta kerámiáit, illetve filmje levetítése után közönségtalálkozón vett részt. Előtte pedig benézett a Kolozsvári Rádióba is, Varga-Mihály Márton és Ambrus István beszélgetett vele.

A bankrablás súlyos bűncselekmény. Ez nem megoldás. Én saját magamat ástam el, egyre mélyebb, mélyebb gödröt ástam magam alatt és tudtam, hogy egyszer vége lesz. Többek között ezért nem vállaltam családot, mert tudtam, hogy mi lesz a vége. Olyan nincs, hogy megúszod. Nincs tökéletes bűncselekmény.
Nagyon sokáig azt hittem, hogy a pénz szabaddá tesz. S pont az ellenkezője történt: Egyfajta rabságba kerültem. Szenvedélybeteg voltam, játékfüggőként rengeteg pénzt behordtam a kaszinókba, nem beszélve arról, hogy tulajdonképpen nem volt érték az életemben. Viszont volt adrenalin. Most egyetlen olyan dolog van, amivel le tudom vezetni az energiámat: ez a sport. Szoktam mondani, hogy gyermekkoromban „higanyt ittam”, annak a rengeteg energiának, ami bennem szunnyad, találnom kell egy szelepet. Nálam nincs üresjárat. Azt gondolom, hogy az, hogy dolgozom, alkotok, nem üresjárat. Jó úton haladok, még a szakma elején tartok, de egyet biztosan tudok: mindenért meg kell izzadni.
Egy dolog hiányzik még a bakancslistámról: a gyerek. Most várom az első gyermekemet, nagyon boldog vagyok, s remélem, az is leszek még néhány évig. Ezt a gyereket fel kell nevelnem, bízom benne, hogy van még tizenöt-húsz évem. Elment mellettem az élet, sok mindenről lemaradtam, nyilván a saját hibámból.

 

 

Szerkesztő: Csatári Melinda

Articol editat de csatari.melinda, 7 szeptember 2018, 15:54