Címlap » Vezető » Főoldal » Túlélni vagy belehalni? – szemfényvesztőkről is szól Káli István regénye

Túlélni vagy belehalni? – szemfényvesztőkről is szól Káli István regénye

Egy embertelen korban nem lehet emberi körülményeket teremteni – ez az egyik üzenete Káli István A szemfényvesztett című regényének.

(Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

A szerző, aki egyben a Mentor Könyvkiadó alapítója és a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, kellőképpen érettnek tartotta magát ahhoz, hogy a történeten kívül tudjon maradni, és az olvasó mégis úgy érezze, hogy ő maga is benne van a regényben. Összeállításunkban Káli Istvánnal igyekszünk megragadni azokat a fogódzókat, amelyek által a körülöttünk lévő valóságot is jobban megérthetjük. A marosvásárhelyi Mentor és a budapesti Noran Libro kiadó közös gondozásában megjelent kötet főszereplője, Kormos Albert valóságához egy regényrészlettel lépünk közelebb.

A szerző a családja történetén keresztül igyekezett bemutatni a kort, amelybe a történetet ágyazta, az eseményeket azonban kívülállóként szemléli az eseményeket. Sok önéletrajzi elem fedezhető fel a regényben, van neki fiktív és egy dokumentum-vonulata, ugyanakkor érdekesség az is, hogy a szemfényvesztők a saját nevükön szerepelnek. S ha már vannak szemfényvesztők, természetesen szemfényvesztettek is vannak, az egyik maga a címszereplő, Kormos Albert, Berci. Ők azok, akiket becsapnak, akikkel elhitetik, hogy, és egyébként dehogy. Vagy másként, a szerző szavaival élve: akik hagyják magukat elragadtatni egy adott kor ígéreteitől. Az alábbiakban részletet olvashatnak a regény fülszövegéből, majd a lejátszóra kattintva összeállításunkat is meghallgathatják.

A 20. század derekán, majd második felének elején a világnak ezen a közép-kelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiért meghasonultak, s a kezdetben villódzó fény, mely a tekintetükből áradt, mindössze arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük tartozott Kormos Albert is, akihez a kor történetei véletlenül vagy kevésbé véletlenül kötődnek, s aki köré, de inkább akire e történetek hordalékai, piszkai lerakódtak. Vele is az történik élete során, ami sokakkal, akik abban a korban és ott éltek, annyi különbséggel, hogy ő néha tudja, minek részese, néha éppen csak megsejti, de legtöbbször fogalma sincs róla.