Homo ludens
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”(G.B.Shaw)
Vendégem víg kedélyű postás is lehetne, akinek örömmel nyitnak ajtót az emberek, vagy türelmetlenül lesik a kapuban, hogy érkezik-e már a küldeménnyel. Lehetne papírcsákós, fütyörésző, létra tetején billegő szobafestő. Lehetne lelkes tanár, aki a “deákok nyelvén”, azaz latinul is szót ért a gyerekekkel. Lehetne könyvmoly könyvtáros, esetleg munkamániás műépítész. Bár Vincze László az említett foglalkozások felé is kacsintgatott, útja szerencsére a bábok felé vezetett, elcsábította a bábszínház.
21 évvel ezelőtt kivált a kolozsvári bábtársulat kötelékéből és szabadúszóként létrehozta a Homo Ludens Alapítványt, majd megalapította a Keljfeljancsi Komédiás Kompániát, máig ezzel lép fel. Több, mint 260 településre vitte el a mókát és kacagást, főleg Erdélyben, de más magyarlakta területeken és a nyugati magyar szórványban is járt, például Ausztriában, Svájcban, Németországban, Svédországban, Finnországban. 2001-ben A csillagszemű juhász című produkciójáért a Keljfeljancsi Komédiás Kompániát a legjobb előadás díjával tüntették ki a Nyíregyházán tartott Határon Túli Magyar Bábszínházak Fesztiválján. 1999 és 2005 között Vincze László évente szervezett Kolozsváron Romániai Magyar Bábostalálkozót, a bábosok fontos szakmai fórumát.
A vásári játékban ott vannak a gyökereink, azok nélkül pedig kutyagumit sem érünk. Mert csak alapokra lehet építkezni. A műfajnak hihetetlen a játékossága, nem szigorúan egy betanult szöveget mondok, félve pillantva jobbra-balra, nehogy valami kizökkentsen belőle. Itt reagálni kell a külső impulzusokra. Ha feldobták a labdát, le kell ütni. Ez a bábszínházban nehezebb, mert a paraván miatt nemigen látod az arcokat. A népmesékkel, a vásári játékokkal lehet szélesebb réteghez eljutni, hiszen ezekre van szükség a tömegrendezvényeken, sokadalmakon, város- és falunapokon. Ezeket ki lehet vinni az utcára és mindig öröm, ha oda tudjuk csődíteni a bámészkodókat.
Nemcsak a közönséget, magamat is szórakoztatom, beveszem a magam kis humor-adagját is. Amikor bunyóznak a bábok, akkor nem Vincze László, hanem Vitéz László verekszik. Voltak nekem is impulzív korszakaim, voltam dühös fiatal én is, de elmúlt. Már csak a játékosság érdekel és örömmel mondom, hogy elkaptam a dolog lényegét: nemcsak nevettetek, magam is szórakozom. Azonos hullámhosszon vagyok a közönséggel, ugyanazon a poénon röhögünk.
Vincze László bábszínésszel, az EMKE szakmai referensével jövő pénteken finom nedűkkel koccintunk, akkor borbarát minőségében válaszol kérdéseimre.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Articol editat de csatari.melinda, 16 február 2018, 16:06 / actualizat: 5 július 2020, 17:24
