Címlap » Vezető » Főoldal » Amikor még nem voltak játszóházak, volt Kuckó

Amikor még nem voltak játszóházak, volt Kuckó

A kolozsvári Kuckó Kulturális Gyermekcsoport 1990 decemberében alakult.

Elsősorban a Kolozsváron működő vegyes iskolák gyerekeinek tartottak szombatonként foglalkozásokat, a magyar hagyományok megőrzése, a magyar irodalom és történelem megismertetése céljából. Testvérvárosi vetélkedőt is szerveztek, a Pécs-Kolozsvár versenyt követte a Szeged-Kolozsvár, majd a Szombathely-Kolozsvár történelmi és városismereti vetélkedő. Négy generáció járt a Kuckóba. A Kolozsvár Társaság “Emlékezés a kuckós évekre” címmel szervezett találkozóján a tevékenységek irányítói, a szervezők: Kulcsár Gabriella, Ömböli Irma, Horváth Gyöngyvér, Mann Gabriella és Csoltkó Marika elevenítették fel a Kuckó történetét. A házigazda Horváth László volt.

Amikor az iskolákban is megszaporodtak a gyerekeknek szánt készségfejlesztő, szórakoztató, szabadidős tevékenységek, akkor fogyni kezdett a kuckós programokra fordítható idő. Pedig korábban nem lehetett elűzni a Kuckóból már kinőtt gyerekeket sem.

92-ben Pécsre elvittük Kolozsváros olyan város című műsorunkat, amelyben benne volt szűkebb pátriánk megismerése, szeretete. Minden újdonságnak számított. Az is, hogy elhangozhatott Kányádi Fekete-piros című verse, s közben eredeti széki népviseletben, fekete-pirosban surrogott két széki leányka tánca. Elhangzott a Benéz a havas kéken, Kolozsvárra című Reményik-vers. A közönség könnyezett, de mi is sírtunk, amikor elénekelhettük szabadon a Himnuszt. Ezt a műsort követte egy nagylélegzetű Erdély, Erdély című zenés irodalmi összeállítás. Ez igazán komoly és fajsúlyos előadás volt. A többi, például a színjátszás, elsősorban a gyerekek szórakoztatására történt, mert a Kuckó értük volt. Lehet, hogy nem voltunk tökéletesek, nem is az volt a cél, hanem, hogy tanuljanak dalokat tiszta forrásból, hogy vegyenek kézbe egy verseskötetet. Reménykedtünk, hogy a tanultakat tovább is adják majd leendő gyermekeiknek, tanítványaiknak. A Kuckós szülők között mai napig megmaradt a barátság, de a “gyerekek” is szívesen tartják a kapcsolatot egymással. Annak idején az érettségizők, akik már kinőttek a Kuckóból, még mindig nem tágítottak, nem akarták átengedni a terepet az újaknak. Ez azt bizonyítja, hogy szerettek oda járni, otthon érezték magukat.

Február 27-én, kedden, 18 órától következik a második felvonás, akkor nem a szervezők, hanem az egykori kuckós gyerekek mesélik el, hogy hogyan alakult az életútjuk, milyen hatással volt rájuk a Kuckóban eltőltött idő.