Mit keresek én itt?
Kapaszkodjunk meg, nehogy bennünket is elsodorjon Bács Timi lendülete.
A kolozsvári Báthory István Líceumban tavaly érettségizett lány ősszel nagyot dobbantott. Ellentétben társaival, akik így-úgy beálltak a sorba, ő nagyon is kilógatta magát belőle. Elszántsága Dél-Koreáig repítette, ahol három hónapra önkéntes angoltanárnak állt. Timit nem a szél fújta el, hanem tudatos döntése, tűzön-vizen átvitt akarata. Éppenséggel megköthették volna szerteágazó hajszálgyökerei, amelyek itthoni feladataiba ágyazták. A Kolozs Megyei Magyar Diáktanács elnökeként kortársai ügyeit intézte, érdekeit képviselte, mindenütt jelen volt önkéntesként, ahol két fedőt összeütöttek, az iskola színjátszó körében jeleskedett, Janne Teller Semmi, Dürrenmatt A fizikusok, Jordi Galcerán A Grönholm-módszer című darabjában láthattuk, illetve a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában musicaljében. Tavaly ősszel környezete elképedése ellenére elindult, minél messzebre az otthontól, az igazi önállóságba.
A magyarul „üsthegy” jelentésű Buszanban (Pusan), Dél-Korea második legnagyobb városának hangos, zsúfolt, színes forgatagában bolyongunk.
Bámészkodunk az ország legnagyobb, Incshon (Incheon) nevű repterén, nagy ívben elkerüljük a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetet, háromszáz kilométeres sebességgel vonatozunk, rácsodálkozunk a felhőkarcolókra és az ottani épületek közül kilógó, európát idéző homlokzatokra, silabizáljuk a dél-koreai ábécét és a tévéműsoraikba is belenézünk. Tolongunk a tűzijáték-fesztiválon és Dél-Korea egyik legnagyobb eseményén, az évente szinte hárommillió látogatót vonzó, a Namgang folyón zajló lámpás fesztiválon.
Amikor leszálltam a repülőről, arra gondoltam: „Hogy tudtak elengedni anyámék? Mit csinálok én itt?” Ugye, életemben először utaztam ilyen messzire, tizennyolc évesen. Persze tudom, hogy azt szeretik jobban, akit elengednek…
Mindenki rohan, mindenki siet. Szörnyű, mert a világ összes ideje az enyém volt, de az ember elkezd attól izgulni, hogy mindenki fut, az az érzésed, hogy velük kell rohannod, pedig neked nincs hova.
Felmegy az ember egy hatvan emeletes felhőkarcoló tetejére, minden üvegből van, mindenütt a legmodernebb technológia, majd lemegy, megtesz tíz percnyi utat és beér például egy piacra, ahol tapossák egymást, kosz van, bűz és hangzavar. Nagyon látványos ez a kettősség. Mindenben. Olyan szinten is, hogy felöltöznek szépen, elegánsan, s hozzá felvesznek egy papucsot.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Mivel Bács Timi kolozsvári önkéntessel egy műsornyi idő alatt nem fogytunk ki a mondanivalóból, jövő pénteken innen folytatjuk a beszélgetést. Akkor megkóstoljuk a koreai ételeket, italokat és bulizni megyünk.
Szerkesztő: csatari.melinda, 2018 január 19, 16:09 / actualizat: 2020 július 5, 17:39
