„Milyen betűkkel írsz nekem az összefirkált ég alól?” (Tóth Krisztina)
A havas hegyeket, a napfelkeltét, a naplementét sosem mulasztja el megcsodálni odafentről.
Rohonyi Edit légies jelenség, szinte belibben a stúdióba. Mosolya, kedvessége, szépsége, alkata: légikisasszonyi. Különben Táncakadémiát és bölcsészettudományi tanulmányokat végzett Budapesten, jelenleg háromlaki életet él: Budapesten, Kolozsváron, Münchenben. Korábban az Egyesült Arab Emirátusok kötelékében repült, öt éve a német légitársaság utaskísérője.
Egy stewardessnek jó konfliktuskezelőnek, türelmesnek, nyugodtnak kell lennie, emellett nyelveket kell beszélnie, egészségesnek kell lennie, biztonsági és egészségügyi ismeretekkel kell rendelkeznie. Ez is olyan szakma, amelyben ki lehet égni. A különböző utasok, a színek, szagok, nézetek, életkorok, vallások, kultúrák kavalkádja kifárasztja a mindig mosolyogni, mindenhez rezzenéstelen nyugalommal viszonyulni köteles embert. Ezenfelül magányos, egyáltalán nem családbarát szakma.
Vonzott, hogy világot lássak, de ez nem könnyű szakma. Iszonyú nagy türelemre van szükség, kedvességre, önkontrollra. Ha ideges vagyok, lepleznem kell.
Van, hogy naponta nyolcszáz személlyel találkozom. Nagyon jó tréning, hogy annyi emberhez kell alkalmazkodnom, ezért egy idegennel sosem érzem, hogy feszengenék. Nap végére viszont leszívja az energiámat, nagyon-nagyon fárasztó.
Életveszélybe szerencsére nem kerültem. Amikor Izlandon az Eyjafjallajökull vulkán kitört, akkor Münchenben ragadtunk egy hétig, vagy például Ukrajnában landoláskor belerepült egy madár a hajtóműbe. Ez tényleg nagy veszélyt jelent.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Articol editat de csatari.melinda, 12 január 2018, 09:40 / actualizat: 5 július 2020, 18:41
