Isti, a régi újfiú
Ambrus István pár évvel ezelőtt már dolgozott nálunk, aztán egy ösztöndíjjal Németországban kötött ki, de egy éve visszatért.
Hétköznap hajnalban, Varga Mihály Mártonnal együtt, ő kíván jó reggelt a Hangoló hallgatóinak.
Kollegánkat nehéz szóra bírni, hiszen mindig rohan egyik munkahelyéről a másikra. De most elkaptuk a grabancát!
Műsor után szaladok a Transindexhez, ott is dolgozom, mint újságíró. Reggel 5 órakor kelek, fél 6-kor már itt vagyok a stúdióban, 6-tól 10-ig Hangoló, azután beutazom a központba, s a Transindex főszerkesztőségében este 6-ig dolgozom.
Néhány hete dolgoztam a Kolozsvári Rádiónál, amikor MÚRE-debütdíjat kaptam, dehát ez nem az itteni tevékenységemet jutalmazta, hanem lefedte a 2003-tól tartó időszakot.
A legkedvemrevalóbb az, amikor élő adásban köszöntöm a hallgatókat. Nekem a rádiózásban az élő adás tetszik.
– mondja István, aki bringázásról, motorozásról, siklóernyőzésről, utazásról is mesél. Utóbbiról azt, hogy:
Nekem nem volt „gyász” hazatérni. Románia sokkal emberarcúbb, mint Németország, az emberekre jobban lehet számítani, sokkal barátibb a közösség. Az ember ott érzi magát otthon, ahol felnőtt, ahol a kultúrája van, nem hiszem, hogy ezt ki tudja váltani a pénz. Nem látom értelmét annak, hogy valaki feladjon mindent azért, mert külföldön anyagilag jobban megéri létezni.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2017 november 3, 14:31 / actualizat: 2020 július 21, 19:41
