Donát 160: Délibáb – magyar western-parabola
Egy film, amelyet az erdélyi közönség hamarabb láthatott mint a magyarországi. Sőt, Európában elsőként Marosvásárhelyen vetítették, az AlterNative Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon. Első szereplése a tengerentúlon volt, a Torontói Filmfesztiválon. Hajdu Szabolcs: Délibáb című alkotásáról nehéz lenne azt mondani, hogy stílust teremtett, mert nagyon sok elem és stílus keveredik benne, de mindenképpen egy érdekes kísérlet sikeres eredménye.
A magyar filmhagyományok és a western keveredik nagyon egyéni módon Hajdu Szabolcs legújabb filmjében. Ember és hatalom viszonya, játék toposzokkal, különböző alkotói univerzumokkal és a western műfajával – mondja filmjéről Hajdu Szabolcs. Hatalmas parabola, amelyben ott a mai magyarországi valóság, az alföldi csicska-tartás, a Hajdu Szabolcsra jellemző mágikus realizmus, líra és költészet, erőszak és lappangó szerelem, mindez a western műfajába csomagolva.
Ezért is kezdik sokan Sergio Leone és más nagy western-rendezők hatását keresni a filmben. Amit már csak azért sem kell, mert Hajdu Szabolcs, ezúttal is, kísérletezett, játszott. Merészen egymás mellé tett olyan dolgokat, amiknek keverése látszólag nem működne egy filmen belül, de a játék sikerült, és egy nagyon különös hangulatú film kerekedett belőle, amelyben, ezúttal is, kötelező módon a néző is szerepet kap. Értelmeznie kell, továbbgondolnia a filmet, hozzáadnia a maga történetszeleteit.
Hajdu Szabolcsot nem elsősorban a precíz történetmesélés érdekli, ez esetben sem, hanem a vizuális hatás, a képi megvalósítás, a hangulat, ahogy ő szokta mondani, a „titok” amit a film rejt. A Délibábnak azonban van valóságalapja. Egy főiskolai szociológiai kutatóút, amelynek során a rendező belebotlott a kelet-magyarországi „modern rabszolgatartásba”, vagyis olyan tanyákat látogatott meg, ahol munkásemberek kosztért és kvártélyért dolgoztak. A másik ihletforrás Tar Sándor: Ház a térkép szélén című novellája volt, amelyben a szerző hasonló témát dolgoz fel.
Erőszak, elnyomás, hatalom – és a hatalmas Alföld – Hajdu Szabolcs egyből tudta, hogy ebből csak western születhet. Akárcsak előző filmjeiben, Hajdu Szabolcs nagyon sok román színészt használt. A főszereplő pedig, az elefántcsontparti származású, francia-amerikai Isaach de Bankolé, akivel Jim Jarmusch filmjeiben találkozhattunk leggyakrabban. Ő az a fekete futballista, aki egy bundabotrány miatt keres menedéket, búvóhelyet az alföldi tanyán, ahol hamar kiderül, hogy tulajdonképpen hallgatni és dolgozni kell, aprópénzért, a lázadásnak bármilyen csíráját hamar elfojtják a gazdák, akik erőszakkal tettek szert a tanyára. Felsejlik egy szerelmi viszony is, és rengeteg líraiság ejti rabul a nézőt.
Hajdu Szabolcs
A produkció az ötlettől, a forgatókönyv megszületésétől, majd az első támogatás megítélésétől nagyon sok viszontagságon ment keresztül, hosszú éveken át. A kormány támogatása, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, majd a közben létrejött Filmalap finanszírozásai, illetve a pénzek visszavonása, a pénzosztók beleszólása a forgatókönyvbe – rossz szájízt hagytak a csapatban. A forgatókönyv többször változott, de szerencsére nem olyan mértékben, mondjuk így utólag, nézőként, hogy az a pénzosztók szája íze szerint legyen. Parabola – a filmből sok mindent ki lehet olvasni a jelenlegi magyar társadalomra alkalmazva a metaforákat. A produkció elkészült, többszöri vágás, átvágás után. És bemutatója Magyarországon nem az idei Magyar Filmszemlén volt, hanem körülbelül egy hónapja.
Egy-egy film elkészülésének munkafolyamata több fázisú. Nagyon fontos a forgatókönyv, a szereplőválogatás, a forgatások, de talán még ezeknél is fontosabb, hogy mi történik a vágóasztalon, hogyan nyeri el végső formáját a produkció. A Délibáb nagyon sokat alakult a vágószobában. Sok leforgatott jelenet nem került be a filmbe. Párbeszédek estek ki, amelyeknek hiánya egészen sajátos hangulatúvá tette a filmet.
Szuszámi Zsuzsa műsora
