Címlap » Műsorok » Sétatér » Előtérben a háttér. Deák Ildikó tűzoltófeleség mesél.

Előtérben a háttér. Deák Ildikó tűzoltófeleség mesél.

József Attila „Altatójában” az édesanya óriásként vizionálja kis Balázst, aki ha megnő, majd tűzoltó lesz, s katona. Sok gyerek szeretne hős lenni. Ezt aztán többnyire kinövi, ki tudja, miért. Vannak viszont olyanok, akik valóban hősökké lesznek. A tűzoltós-rendőrös-katonás filmek tele vannak magányos John McLane-ekkel, akik nem is mernek tartós párkapcsolatot kialakítani. A stressz, a lehetetlen időbeosztás, a nyomasztó felelősségtudat nem éppen családbarát körülmények. Mégis sokaknak sikerül áthidalni a problémákat, és élni mind a hivatást, mind a családi életet. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a férfi, de a nő is hős legyen.

Deák Ildikó háromgyermekes édesanya, vallástanár. A férje, Deák András tűzoltó, rohammentős. Ildikó az életükről mesél:
-Lehet, hogy kicsit meredeket mondok, de az a legnehezebb, hogy most lehet, hogy kimegy az ajtón és soha többet nem jön vissza… Azt hiszem, megszoktuk már. Megszoktuk, hogy reggel fölkel, piros ruhát ölt magára, elindul: „Sziasztok, áldott napot!”. Mikor kilép az ajtón, magamban mondok egy imát érte.
-Én olyan büszke vagyok rá! Mindig elmondom, hogy „olyan szép vagy pirosban!” A gyerekek is büszkék az apjukra. Aggódásnak nyoma sincs náluk, büszkeségnek annál inkább. Deákék, mikor az utcán meglátják a piros mentőautót, nem iszonyodnak, hanem boldogan ujjonganak: apa!, apa! Nekünk nem azt jelenti a mentőautó, amit másoknak.
-Mi egy egészséges hátteret jelentünk neki. Volt olyan esete, hogy felhívott, hogy „útban vagyok hazafelé, engedj melegvizet, mindenki menjen el otthonról, gyújtsál gyertyát, nem akarok senkit látni”. Mikor hazaért és beült a kádba, azt csináltam, hogy lekuporodtam egy kisszékre a fürdőszobában, s csak ültem szótlanul. Ha segíthetek azzal, hogy meghallgatom, legalább érezze, hogy ott vagyok. Olykor el-el mond dolgokat, azért, hogy tanuljanak a gyerekeink belőlük.