„Száz út vár ránk” (dalszöveg)
Szorong, hogy ha valamit kiválaszt, a többi „valami” kimarad az életéből; fél a felelősségvállalástól, az elköteleződéstől; padlón az önbizalma; irreális a jövőképe, elégedetlen magával és a világgal; emellett a megélhetés kilátástalansága és a létbizonytalanság afelé taszítja a nagybetűs élet kapujában toporgó fiatalt, hogy elodázza a felnőtté válást. Nem biztos, hogy úri kedvében teszi, sokakban valódi szorongást kelt az „életkezdési krízis”, azaz a „kapunyitási pánik”. Merre tovább, hogyan tovább?
Az, hogy egyetemistaként már dolgozom, jó kapaszkodó, ami segít majd elkerülni a kapunyitási pánikot.- mondja Buryán Tünde egyetemista.
Amikor láttam, hogy volt szaktársaim közül mindenki dolgozni kezdett, elfogott a bizonytalanság, hogy nekem egyedül nincs munkahelyem, lakásom, nagyon elveszettnek éreztem magam.– vallja Máthé Levente mérnök.
Kristály Bea kolleganőnk félelmeiről beszél: Nekem nem az volt ijesztő, hogy mit válasszak, mi legyek? Régóta tudtam, hogy újságíró szeretnék lenni, sokkal inkább az volt a kérdés, hogy azzal, hogy nekifogok dolgozni, feladom a függetlenségemet, a szabadságomat? Mikor fogom megvalósítani önmagamat, ha közben dolgoznom kell?
„Tárt kapukat döngető” fiatalokkal beszélgetünk, egy későbbi műsorunkban majd a pszihológust kérdezzük a „kapunyitási pánikról”.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2017 január 27, 16:13 / actualizat: 2020 augusztus 6, 7:40
