Címlap » Műsorok » Páholy » Opera — Szépséges tenorhang, szeszélyes művész: Giuseppe di Stefano ’95.

Opera — Szépséges tenorhang, szeszélyes művész: Giuseppe di Stefano ’95.

A szárnyaló, fényes tenorhangot 1946-ban Des Grieux szerepében hallhatta először nyilvános előadáson a közönség, s a következő években már nemcsak egész Olaszország, hanem a világ legnagyobb operaházaiban is megismerhette a publikum a fiatal tehetséget.
Giuseppe di Stefano (1921-2008) tenorja a magas regiszterben is biztosan csillogott, hangterjedelme az első sikerek időszakában különlegesen nagy volt, pianói, piannissimói rendkívül könnyedek, érzékenyek voltak. Az operairodalom legnagyobb lírai-, illetve spinto tenorszerepeit mind elénekelte: Nemorinótól Don Joséig, vagy Rodolfótól Kalafig és Edgardóig. A Scalába 1946-ban Des Grieux-ként, a Metropolitanbe pedig a mantuai herceg szerepében vonult be.

Kiváló hangi teljesítménye mellett vitalitását, sármját, őszinteségét és spontaneitását is dicsérték a kritikusok.
Énekesi pályáját Nino Florio álnéven, a könnyűzene világában kezdte, s az utcai énekléstől későbbiekben sem zárkózott el, sőt ha kedve volt, akár a rulettasztal mellett is szívesen énekelt. Egyik vallomásából tudjuk, hogy legszívesebben mindig is úgy élt, mint egy hétköznapi ember, akinek szép hang jutott osztályrészéül. Dohányzott, ivott, szerencsejátékokat játszott, és nem egyszer csupán délután kászálódott ki az ágyból.

„Az egyik legfegyelmezetlenebb, legszeszélyesebb művész, ugyanakkor egyike a legpazarabb zenei tehetségeknek” – így jellemezte a Metropolitan operaház egykori igazgatója Giuseppe di Stefanót. Rudolf Bing az 5000 este a Metropolitanben című kötetében elmeséli, hogy Di Stefanóról még előadás előtt sem lehetett egészen biztosan tudni, megjelenik-e a színházban vagy sem.
Mi azonban biztosra ígérhetjük, hogy születése 95. évfordulóján a világhírű olasz tenor felvételeiből válogatunk.
Előadásában Manon, Manon Lescaut, Rigoletto, Lammermoori Lucia-részleteket hallgatunk.