Donát 160: A múltam is én vagyok
A szatmárnémeti Gombola András fiatal korában sikeres, többszörös tőrvívó Balkán-bajnok volt. A sport abbahagyása után lecsúszott, drog- és alkoholfüggőként kallódott évekig. A Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi drogterápiás központjában háromszori nekifutást követően sikerült megszabadulnia függőségeitől, és most ismét sikeres ember. Pokoljárásáról könyvet írt, amelyet május 28-án a szerző jelenlétében mutattunk be a Kolozsvári Rádióban. Gombola András: Nem hagyhatom kint Istent. Egy szenvedélyfüggő sportoló szabadulása című, második könyve a Luther kiadó gondozásában jelent meg az idén. Első kötetét a Koinónia adta ki 2013-ban, Vívódások címmel. Ennek kissé átírt változatát az új kötet is tartalmazza. Az első rész, a „Széles út a függőség poklába” az egykori kiskirály, az elkényeztetett, lecsúszó sportoló vergődése. A második rész pedig, a „Keskeny út a belső szabadság felé” Gombola András életbe való visszatérését követi nyomon.
A könyvbemutató egy kötetlen beszélgetés volt, Rostás-Péter István kollegánk vezette. Az asztalt dr. Horváth Levente lelkipásztor, a Bonus Pastor Alapítvány elnöke, Gergely László gyógypedagógus, az Ózdi Rehabilitációs Központ munkatársa és a szintén sikeresen szabadult sorstárs, Mezei Sándor ülte körül. Előbb Rostás-Péter Istvánt hallják.
Horváth Levente lelkipásztor: Azért vagyunk, hogy esélyt adjunk a reményre mindenkinek, aki vívódik önmagával. Sokat tanultam tőletek arról, hogy hogyan lehet az embernek a harcot az EGO-val sikeresen megküzdeni. A szeretet iszonyú küzdelem, nem szentimentalizmus.
Mezei Sándor szabadult alkoholfüggő: A tizenvalahány évig tartó ivászat azt jelentette, hogy nem vagyok tagja ennek a világnak. Nem vagyok tagja a családomnak, csak látszólag. Nem vagyok jelen, csak úgy teszek, mímelek, álarcokat teszek fel, hogy úgy látszódjék: itt vagyok, érdekeltek, kompetens, motivált, fontos vagyok, szeretek.
Mi ad értelmet a segítők munkájának? Előbb Gergely László gyógypedagógus válaszol: A kapcsolat az, ami gyógyít. Az Andrással való munkát egy nagy kalandnak tartom, magam is nagyon sokat fejlődtem ezalatt. Az tény, hogy munkatársként nagyon nehéz talpraállnom, amikor valamelyik emberem visszaesik. Ezeknek az embereknek nagyon-nagyon nehéz. Ez egy életre szóló küzdelem.
Gombola András kétgyermekes édesapa, jelenleg a magyarországi Halásztelken vívóedző, gyermekekkel foglalkozik. Interjúnk a könyvbemutatót követően készült.
Sok anya azt hiszi, hogy felnőtt, hogy tudatosan neveli a gyermekét, közben a legrosszabbat teszi: agyonkényezteti, az övé a legszebb-legokosabb-legtökéletesebb, közben nem veszi észre, hogy a gyermeke miben él. S a legszörnyűbb talán az, hogy ez a „felnőtt” anya életében soha nem mondta a gyermekének, hogy „szeretlek”, mert azt gondolja, hogy a pénzzel lehet a szeretetet kimutatni. Lényegében ez a „felnőtt” anya tudja megnyomorítani a gyermeke lelkét – mondja András.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Articol editat de csatari.melinda, 23 június 2016, 16:11 / actualizat: 5 augusztus 2020, 11:59
