Csoda-e, hogy csodajó? – Hangzó Csoda
Az eső nem verte el, bár próbálkozott. A szervezők találtak játékos, vidám Szilágyi Domokos verseket is, így a bicskánk egyikbe sem törött bele. A gyerekek remekül számoltak, a felnőttek szófogadóak voltak. Egy szóval: a hatodik is remek volt.
Nosztalgiázni tudni kell!
A kolozsvári Ünnepi Könyvhét záró pillanata volt vasárnap este a „Hangzó Csoda – közösségi versmondás”, amelyet idén immár 6. alkalommal tartottak meg. Régebb a Mátyás Ház előtt vagy a Bánffy-palota udvarán mondta együtt sok ember a választott költő verseit. Dsida Jenőt, Kányádi Sándort, Weöres Sándort, László Noémit és Demény Pétert követően Szilágyi Domokos költeményei csendültek fel este 8 órakor egy új helyszínen, a Fogoly utcában.
Úgy tűnt, az eső is feltétlenül jelen akar lenni az eseményen, aztán utolsó percben úgy döntött, inkább hagyja az egybegyűlteket érvényesülni. Például a gyerekeket, akik idén hangadói lettek a versmondásnak. Gergely Zsuzsa összeállítása velük indít.
Szerkesztő: gergelyzsuzsa, 2016 május 17, 08:21 / actualizat: 2016 május 18, 13:33
