Donát 160: Saul fia, ösztöntörténet
Sajátos módon, eleve szelektív képekben jutunk egy intenzív, a dolgokat a megélőn átszűrt történethez. A szubjektív láttatás, a zaklatott kézi kamerázás mellett a hangok válnak „narrátorokká”, ők jajongják, sercegik, sistergik, nyögik, suttogják, lihegik a huszadik század elképesztő pillanatait. Nemes Jeles László Oscar-díjas debütfilmje, a Saul fia egy hete látható a romániai mozikban is.
Molnár Levente, a filmbeli Ábrahám, Saul barátja:
„Saját magunk számára van szükség visszaigazolásra, hogy többek is tudunk lenni, főleg az adott helyzetben, mint ők. Még akkor is, ha a környezet arra kényszeríti ezeket a karaktereket, hogy teljesen leépítsék magukat érzelmileg, akkor sem tudunk anélkül létezni, hogy ne keresnénk az életünknek egy olyan értelmét, ami saját magunknak biztosítani tudja a jelenlétünk hitelességét. És ez semmi egyéb, mint az emberség. Az a fajta utolsó kicsi lehelete a léleknek, amelyik utolsó pillanatig ott van, amit szeretünk érezni magunkban és szeretünk látni vagy érezni másokban is.”
Molnár Levente, Röhrig Géza
Röhrig Géza, a film főszereplője:
„Nekünk nem lehet kívülről szemlélni. Nekünk lovaink vannak ebben a versenyben, tehát semmiképpen nem a lelátóról szemlélünk. Nekünk ez fontosabb annál. De hát 2016-ban vagyunk, és a túlélők mindjárt eltávoznak köreinkből – sajnálatos módon. Erről rengeteget beszélnek, hogy a kollektív emlékezet kulturális emlékezetté válik, tulajdonképpen már azzá is vált… Egy film a tanú, de hát ez egészen más. A film nem volt ott, és a film készítői sem voltak ott. Szimulánsok vagyunk, tulajdonképpen.”
A teljes beszélgetés itt: http://marosvasarhelyiradio.ro/hirek/emisiuni/felhozni-a-melyrol-rohrig-geza-a-saul-fiarol
Gergely Zsuzsa műsora
Szerkesztő: gergelyzsuzsa, 2016 március 23, 16:03 / actualizat: 2016 március 25, 11:09
