Donát 160. ”Mesél a vonatállomás”
Az „Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket” projekt egészen megpezsdítette fiataljainkat. Kolozsváron több olyan épület is gazdára talált iskolások körében, amelyeknek múltja, története sokak számára alig ismert, annak ellenére, hogy valamikor szorosan hozzátartoztak, vagy még ma is fontos szerepet játszanak a város életében.
Az indóház volt az első épület
A volt Természettudományi, jelenleg Onisifor Ghibu Líceum néhány tizedikes és tizenegyedikes diákja a vasútállomás épületét vette védőszárnyai alá. Hogy miért? A választ Nagy Csilla fizikatanár, a projekt egyik vezetője így fogalmazta meg: „Egyrészt azért, mert az állomásépület, az olyan, mint amilyen a mi iskolánk: mindenki hallott róla, de igazából nem nagyon ismerik, rengetegen keresztülhaladnak rajta naponta, és nem nézik meg az épületet.”
Nos, aki március 10-én este ott volt a Hídelvei református templomban, biztos, hogy ezután alaposan megnézi magának. A lelkes csapat és tanáraik vetítés, fotókiállítás és játék segítségével mutatták be az állomás történetét, a kezdetektől napjainkig.
Hol sikerült felkutatni a fotókat,dokumentumokat, történeteket? – kérdezte Nagy Csilla fizikatanártól Juhász Éva. „Jórészt az interneten. Szerettünk volna könyvtárakban régi folyóiratokat is átböngészni,de sajnos, arra még nem jutott időnk.Beszereztünk könyveket, amelyekből megismertük főleg az erdélyi vasútépítés történetét. Olyan irányba is szerettünk volna tapogatózni – persze,ez most már elmarad – hogy legyen egy kis ipartörténet is, amit eléggé elhanyagolnak itt nálunk. Hogy miként járult hozzá a kolozsvári állomás az ipar fejlődéséhez, milyen mozdonyok voltak, milyenek voltak a mozdonyjavító műhelyek. Azt is érdekes lenne tanulmányozni, hogy milyen foglalkozások vannak az állomás épületén belül. Tehát rengeteg mellékszálon lehetett volna futni.„
A projektben tizenöt diák vett részt, s a közös munka igazi csapattá formálta őket – tudtuk meg Kozma Elíztől, akiről kiderült: imádja a történelmet, és kimondottan hasznára volt ez a kutatómunka, ugyanis nyáron idegenvezetősködni is szokott, és remekül tudja hasznosítani ezeket az ismereteket. Elíz a szerzője annak a színdarabnak is, amelyet március 19-én, a csapatok utolsó megmérettetésén adnak elő a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Természetesen ez is a vasútállomásról szól, egyfajta időutazásra hívja a nézőket.
A „Mesél a vonatállomás” című rendezvény díszvendége a kilencvennégy éves Horváth Gyula bácsi volt,aki négy évtizedig dolgozott vasutasként: a MÁV-nál kezdte, mint órabéres féktologató,és a CFR-től ment nyugdíjba,mint állomásfőnök.
És ott voltak a ghibus diákok kis barátai is, a Látássérültek Iskolájából, akik népdalokkal szórakoztatták a közönséget, Cseh Katalin tanárnő vezetésével.
A gyerekek több ügyességi játékban vehettek részt, ahol látássérült társaik is remekül megállták a helyüket. Egyes gyakorlatokat kimondottan nekik találtak ki a rendezvény kivitelezésében segítő animátorok, sőt, az állomás történetének Braille-változatát is elkészítették. Erről a tizedikes Péntek Hunor mesélt a mikrofon előtt.
A legnagyobb látványosság minden bizonnyal az állomásépület makettje volt, amelyet Papp Beáta készített el. Hogy támad éppen egy lánynak ilyen ötlete? – kérdezte tőle Juhász Éva.
Az „Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket” projekt legizgalmasabb mozzanatára, a csapatok utolsó megmérettetésére tehát március harmadik szombatján, délelőtt kerül sor. Aki teheti, menjen el a színházba, és szurkoljon nekik. Valamennyien megérdemlik, mert nagyon derék dologra vállalkoztak. Le az összes kalapokkal előttük!
Szerkesztő: juhaszeva, 2016 március 19, 04:09 / actualizat: 2016 március 25, 10:44
