Zenetér: Kórusünnepek, dalosutak, hétköznapok. A Szentmihályi Vegyes Dalkör 25 éve

Az évek során meggyőződtem arról, hogy a Szentmihályi Vegyes Dalkör szeret ünnepelni: azt pedig feltétlenül meg kellett ünnepelni, hogy az együttes már 25 éve együtt van, ahogyan mondani szokás, jóban és rosszban. Ez a negyedszázados dalos múlt eseményekben gazdagnak bizonyult: tanusítja ezt mintegy 100 oklevél, emlékeztetve arra, hogy ebben az időszakban számos rendezvénynek voltak házigazdái és vendégei is. Az évfordulót szeptember 19-én ünnepi megemlékezéssel és kórustalálkozóval, kedvenc énekkarai társaságában ünnepelte az Dalkör, kórusművekkel, ajándékokkal, vidám eszem-iszommal, és nem utolsósorban egy igényes kivitelezésű kórustörténeti kötettel, amelyet öröm lapozgatni. 

Fontosak az ünnepek

Aki valaha énekelt kórusban az minden bizonnyal igazat ad Dimény József unitárius esperes-lelkésznek: ünnepelni mindig jó. Ez az ünneplőkedv hozzátartozik a Szentmihályi Vegyes Dalkör életformájához: az együttes az évek során megmutatta: jelképes névjegyéhez a szorgalom, vidámság és céltudatosság mellett az ünneplőkedv is hozzátartozik.
Megtelt Tordaszentmihályon az unitárius templom és megtelt a vendéglő is az évforduló örömére, szólt a dal, és a megérdemelt vidám mulatozás is jól esett, igazolva, Dimény József unitárius esperes meggyőződését, miszerint fontosak az ünnepek, hiszen örömöt és lelkesedést eredményezhetnek.

Az ünnepség fontos része volt ugyanakkor a múltra visszapillantás, gondolatnyi emlékezés azokra, akik egykor előttünk jártak, előttünk énekeltek, utunkat alakították: az ünneplők a koszorúzással és közös énekkel tisztelegtek a Református templomkertben a Mindenkori dalosok kopjafájánál.

A hagyományok őrzésének fontosságára Zeng János Szentmihály polgármester is figyelmeztetett köszöntőjében.

„Nagyon szeretőek, nagyon odaadóak, öröm velük dolgozni”

– mondja dalosairól Szabó Zsombor karnagy, aki több mint tíz éve áll a Szentmihályi Vegyes Dalkör élén. Az ünnepségen az is kiderült, hogy próbákon bizony nem osztogatja könnyedén a dicséretet: elismerő értékelését a dalosoknak ki kell érdemelniük. Karnagyot és dalosait elsődlegesen a fejlődés szándéka hangolja össze, ebben pedig fontos szerepet játszik a szófogadás.

A külső jegyek fontossága

Minden születésnap, meg általában minden ünnepség része lehet valamilyen formában a megszépülés: segíthet ebben mondjuk a szép ruha, de kórusok esetében ez jelenthet egy szép kivitelezésű kórustörténeti kötetet vagy egy minőségi lemezt is. Dimány József esperest, a kórus elnökét idézve a szentmihályiak a külső jegyeknek is megadják a maguk fontosságát. Másképpen fogalmazva a szép énekszó, éneklés színvonala szükségszerűvé teszi az annak megfelelő szép megjelenést.

Dalosbarátságok

Fontos alkalmakat, életeseményeket legjobb lehet a jóbarátokkal ünnepelni: olyanokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, tehát, akik maguk is énekelnek.
A Tordaszentmihályi dalosünnepre négy énekkar volt hivatalos.

A Magyarfenesi Vegyeskar Tóth Guttman Emese karnaggyal, aki a Dalosszövetség nevében köszöntötte az ünnepelteket:

„Hogy is volt 1990-ben a fordulat után? 25 évvel ezelőtt? Amikor az egész Aranyosszéket bejárta az a hír, hogy a Romániai Magyar Dalosszövetség 1990 júniusában megtartotta az első kórustalálkozót Guttman Mihály karnagy-tanár kezdeményezésére.
Itt Szentmihályon ez is hozzájárulţ hogy a dalolni vágyok Köble István kántor-tanító vezetésével újraindítsák a Dalkörükeţ ami azóta Szentmihályi Vegyes Dalkör néven szerepel.
A Romániai Magyar Dalosszövetség számára mindig nagy öröm és megtiszteltetés volt meghívásotok a Dalkörötök kerek, 10., 15., 20. évfordulóit együtt ünnepelni . Ekkor még a köszöntőket Guttman Mihály karnagy tanár a Romániai Magyar Dalosszövetség örökös tiszteletbeli elnöke, mindannyiunk Misi bácsija mondotta. Biztos vagyok abban, hogy Ő onnan fentről ma is nagy szeretettel figyel benneteket és örvend sikereiteknek, a mostani negyed évszázados ünnepléseteknek is .
Kedves jubiláló Dalostársak ! A zene szeretete ami összeköt bennetekeţ azt semmi el nem szakíthatja, senki el nem veheti tőletek. Így tudtátok felvállalni zenei anyanyelvünk ápolásáţ hogy Erdélyben mindig szóljon a magyar dal. A Szentmihályi Vegyes Dalkör minden egyes tagja komolyan, elszántsággal és kitartással tette és teszi ezt karnagyaik, titkáraik, elnökeik vezetésével, hogy a közösségetek továbbra megtartó erő legyen…”

Természetesen kivette részét az ünnepségből a magyarországi testvérkórus, a Sárrétudvari „Zagyva László” Vegyeskar, amely évek óta építi a kapcsolatot a szentmihályiakkal. A barátság már nemcsak a kórusok, hanem a települések számára is nagyon fontos-mondja Pintér Éva karnagy.

Karnagybarátságból kórusbarátság

Nem hiányozhatott az ünnepségről a Búzásbesenyői, Kerelőszentpáli Gaudete Vegyeskar sem. Ennek vezetőjétől, Szakács Zoltántól megtudtuk: az énekkarokat tulajdonképpen a karnagyok barátsága hozta össze.
Úgy tűnik, most már a kórusbarátság is láthatóan, akarom mondani, hallhatóan jó irányba halad.

Szintén a viszonylag friss barátság jegyében érkezett a találkozóra a Marosvásárhelyi Evangélium Vegyeskar,
Szatmári Ildikó karnaggyal.

A negyedszázados múlt összegezése az a kötet (összeállította Kereki Ildikó), amely a Dalkört mutatja be, élmények, események, névsorok, számadatok és természetesen sok fénykép révén. Kivitelezése nagyon igényes, öröm lapozgatni.

Merész tervekben sincs hiány

körvonalazódik például egy önálló CD elkészítésének terve, hiszen minden együttes életében elérkezik az az idő, amelyből fontos átörökíteni valamit a jövő számára is, Szabó Zsombor karnagyot idézve, bizonyítékául annak, hogy „éltek és dolgoztak.”

Akár előlegezett kóstoló is lehet a CD-ből:

Kereki Ildikó, a kezdetektől fáradhatatlanul bonyolítja a dalosügyeket

Az pedig előlegezett születésnapi ajándéknak is beillett, hogy Romániai Magyar Dalosszövetség Guttman Mihályról elnevezett díját idén Kereki Ildikó veheti át, aki a kezdetektől 2014-ig volt kórus titkára, és ma is lankadatlan lendülettel szervezi a kórusügyeket.

„Visszhang”

„Öröm volt számomra itt lenni ezen a rendezvényen, mert újra meggyőződhettem arról, hogy az együtténeklés mennyire építő, felemelő. Az interneten olvastam, hogy Isaac Newton természettudós valamikor azt mondta: „az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat.” Ezt a kijelentést ma nyugodtan megcáfolhatjuk, és elmondhatjuk, hogy ez a rendezvény nem falat, hanem hidakat épített a résztvevők között. (…)Az elhangzottakból kitűnt, hogy az énekkarok lelkiismeretesen dolgoztak egész évben, hallhattuk e munkának eredményét. Köszönet a hozzátartozóknak is, hogy támogatták ezt a lélekemelő munkát, mert nélkülük nem valósulhatott volna meg.
Nem utolsó sorban köszönetet mondok a rendező-szervező házigazda kórusnak, aki több évtizedes munkájával hozzájárult ahhoz, hogy itt, ebben a régióban is könnyebbé váljon a megmaradásunk, hogy összekovácsolja a közösség tagjait.
Azt is elmondhatjuk, érezhető volt, hogy az együttesekben nem számít ki honnan jött, kinek milyen a végzettsége, milyen ideológiai eszmét vall magáénak, az összhang, a harmónia vagy a barátság megvan, akárcsak a jó hangulat.
Azt kívánom a résztvevőknek, énekkaroknak, karnagyoknak hogy még sokáig folytassák ezt az áldozatos munkát.
„Dicsérjétek az Urat hangos citerákkal, és énekeljetek!” (Bedő Ágnes, a Dalosszövetség vezetőségi tagjának értékelője, részlet)

Szerkesztette: Benkő Judit

Szerkesztő: benko, 2015 szeptember 29, 22:19 / actualizat: 2015 szeptember 30, 18:07