Írók a mikrofon előtt: Szemlér Ferenc
Egy nagyon régi aranyszalagtári felvételt fogunk meghallgatni: 1955-ös hangszalag került a kezembe.
A műsor címe: Írók a mikrofon előtt. Szerkesztette Muzsnay Magda.
Mielőtt visszaugranánk az időben, hadd szóljak néhány szót arról az íróról, akihez ellátogattak egykori kollégáim.
Szemlér Ferenc költő, író, műfordító, kritikusról van szó, aki 1906-ban született Székelyudvarhelyen és 1978-ban hunyt el Bukarestben.
1923-tól jelentek meg első versei, írásai. A marosvécsi Helikon írói közé tartozott. 1938-ban megalapította az Erdélyi Enciklopédia kiadót. 1944 és 1946 között Brassóban szerkesztette a Magyar Népi Szövetség Népi Egység című napilapját. 1953-tól az Igaz Szó szerkesztője volt. 1956-tól végleg Bukarestbe költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az Utunk és a Művelődés szerkesztőbizottsági tagja volt.
Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Számos műfajban alkotott. Versek, regények, színművek, memoár, esszék maradtak utána. Művei változó színvonalúak.
A beszélgetésben többször is említik Sztálinvárost. Ez esetben Brassóra gondoltak, amely 1950 és 1960-an között viselte ezt a nevet. Európában hat település viselte hosszabb-rövidebb ideig a Sztálinváros nevet. Brassó azonban rendhagyó volt. Nem zöldmezős beruházásként épült új város, mint kelet-német vagy magyar névrokona és nem volt a várnai hajógyárhoz mérhető nehézipara sem. Nem volt Katowicéhez hasonlítható bányaipara, sőt a legközelebbi nagyobb bányavidékek ötven, száz, vagy ennél is több kilométerre estek Brassótól.
Szerkesztő: ferenczjutka, 2015 július 5, 17:00 / actualizat: 2015 július 6, 12:37
