Címlap » Műsorok » Arcél » KEL – ahol a fiatalok kapnak is, de adnak is, egymásnak és másoknak is

KEL – ahol a fiatalok kapnak is, de adnak is, egymásnak és másoknak is

Harmincéves idén a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL). Az Arcélben ünnepeltünk, és közben a zenecsoport új albumáról hallgattunk dalokat.

Három évtized történetének megismerésére és a jelen megértésére vállalkoztunk, amiben Molnár Lehel piarista szerzetes, egyetemi lelkész és a zenecsoport két tagja, Scheitli Krisztina és Orosz-Pál Tamás volt segítségünkre.

Molnár Lehelt 2018. október 6-án szentelte pappá Várszegi Asztrik püspök, s tavaly óta szolgál Kolozsváron. Mint mondta, a KEL olyan közösség, ahol a fiatalok kapnak is, de adnak is, egymásnak és másoknak is – „akik itt vannak, ők alakítják ezt az egész közösséget, sőt közösségeket, lehetőségeket, szolgálatokat”.

„Amikor elgondolkodtunk a lelkészség működésén, akkor nagyon erős, biztos módon fogalmazódott meg számunkra, hogy a KEL egy együtt evangelizálódó társaság. Vagyis itt nem arról van szó, hogy valaki valakinek szórja az igét pusztán, hanem hogy egymást neveljük. Egymást evangelizáljuk, egymást segítjük az evangéliumi életben való növekedésben. Én magam is nagyon sokat gazdagodom általuk, és biztos, hogy ők is gazdagodnak általam, azáltal, amit képviselni tudok. És én leginkább ebben a párbeszédben hiszek, és úgy érzem, erre van leginkább szükségük.”

Scheitli Krisztina Szatmárnémetiből származik, jelenleg másodéves a klinikai pszichológia mesterin, és három éve jár aktívan a KEL zenecsoportjába.

„Engem nagyon fel tud tölteni, hogy van egy hely a központban, ahova akármikor betérhetek. Megihatok egy teát, leülhetek, kicsit kifújhatom magam, csend van körülöttem, egy olyan hely, ahol olvashatok és imádkozhatok. Szerintem ez egy nagy ajándék.”

A székelyudvarhelyi születésű Orosz-Pál Tamás másodéves kommunikáció szakos hallgató, és egy éve tagja a zenecsoportnak, fél éve pedig a vezetője.

„Van, amikor olyan jól sikerül egy-egy dal, hogy büszkeségből is rámosolygok a többiekre. Meg aztán látom azt, ha hátrafordulok, hogy a híveknek is tetszik, amit csinálunk, az engem nagyon fel tud tölteni. Végigmosolygom a misét, s még a következő három órát is.”