Címlap » Vezető » Főoldal » Sajtóklub: A pataréti romákról, Szakáts Istvánnal

Sajtóklub: A pataréti romákról, Szakáts Istvánnal

Norvégiában is bemutatkozott a Radio Pata. A projekt irányítójával, Szakáts Istvánnal a Pataréten építendő közösségi központról és a szeméttelep szomszédságában lakó romák életkörülményeiről is beszélgettünk.

Február végén Norvégiában is bemutatkozott a pataréti romák rádiója, a Radio Pata. A projekt irányítója, Szakáts István „Szaki” Bergen városában szakácsként is bizonyított (főzött a norvég vendéglátóknak, akik mind a tíz ujjukat megnyalták, miután ettek a báránypörköltből).

A Sajtóklubban a közösségi rádió eddigi munkájáról, a Pataréten építendő közösségi házról, a Pata 2.0 projektről, a szeméttelep szomszédságában lakó romák jelenleg is siralmas életkörülményeiről, rendkívül korlátozott munkalehetőségeiről és a norvégiai tapasztalatokról beszélgettünk.

A Radio Pata projektet az Altart Alapítvány működteti, izlandi, lichtensteini és norvég támogatással.

Szó esett arról is, hogy 2014- 2017 közt harmincöt pataréti roma család költözhetett szociális otthonba Kolozsváron, valamint a környező településeken, Szászfenesen, Apahidán és Kisbácsban a Norvég Alap támogatásával. 2023 júniusában pedig, a tervek szerint a Pata 2.0 projekt eredményeként további 31 család kap szociális lakást, de még így is nagyon sokan maradnak a szeméttelep szomszédságában, szennyezett, toxikus környezetben, nagy szegénységben. Ezzel kapcsolatban egy “paradoxont” is megbeszéltünk: miért van az, hogy annak ellenére, hogy több mint száz roma elköltözött Patarétről, az ott élők száma mégis évről évre nő.

Rákérdeztem arra is, vannak-e magyar anyanyelvű romák a telepen, és miért csak részben roma nyelvű a Pata Rádió műsora, s miért nem jelent igazi “kiugrási”, integrálódási lehetőséget az ottaniak számára a jelenlegi krónikus munkaerőhiány, amely Kolozsváron igencsak érezteti hatását. Szakáts István szerint az egyik fontos ok az, hogy a pataréti romákat diszkriminálják, s a „pataréti buletin” sem jó ajánlólevél, s az is szomorú tény, hogy akik mégis dolgoznak, kisebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a nem-romák.

Az Altart Alapítvány elnöke arról is kendőzetlenül őszintén beszélt, hogy „érzelmileg” (is) meglehetősen nehéz feladatot vállalt, úgy érzi, a kiégés veszélye fenyegeti, amit egy évvel ezelőtt még nem gondolt volna; de nincs kinek átadnia a stafétát, ezért folytatja a munkát Pataréten. Nem ingyen dolgozik, de a havi négyezer lej, amit kap, messze a jelenleg 5.200 lejt meghaladó kolozsvári átlagfizetés alatt van.

Sok egyébről is szó esett a március 6-i, hétfő délutáni élő műsorban, amely a tematizált, megbeszélt nagyrészt szomorú tényállások, emberi, közösségi léthelyzetek ellenére nagyon hangulatosra sikeredett, s amelynek szerkesztett, kissé rövidített változatát a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.