Képeslapgyűjteményből falutörténet
Régi képeslapok és fényképek gyűjtésével kezdődött, egy falu történetét bemutató kötet lett belőle. Kolozs, a fehér arany faluja. Képek az erdőalji település múltjából, a falu két szülötte lelkesedésének és munkájának gyümölcse.
Sok könyvbemutatón jártam, de ilyet még nem láttam – mondta valaki a kolozsi református templomból kijövet, ugyanis a zsúfolásig telt istenházában mutatták be a helybélieknek és a rengeteg vendégnek a faluról szóló kötetet. Rövid áhítat után, a könyvbemutatón javarészt azok beszéltek a kötetről, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy kötet legyen Kondrát Tibor fénykép gyűjteményéből és Bíró Ernő helytörténeti ismereteiből.
A kötetet egyik szerzője, Bíró Ernő kolozsi származású, Kolozsváron élő informatikus, így ír a könyvről „A magam részéről ezt a könyvet ébresztőnek szántam. (…) Ha életünk kormányzása közben a kényelem, a közömbösség, a nemtörődömség oldalán állunk, akkor gyermekeinktől és nemzettársaink gyermekeitől vesszük el a jövő lehetőségét, megadván nekik a hagyományaink és kultúránk teljes elvesztésének alternatíváját.”
Kondrát Tibor így mutatkozik be a kötetben: 1965-ben születtem a kolozsi kórházban, amikor itt még létezett szülészet és szanatórium is a helybeliek, valamint az erre járók számára. (…) Nem titkolom: büszke vagyok, hogy erről a csodálatos helyről származom. Olyan helyről, ahol valamikor sóbánya működött, s ahova manapság több száz és ezer kilométerről is utaznak a gyógyulni, kikapcsolódni vágyó emberek.”
A Kolozs, a fehér arany faluja. Képek az erdőalji település múltjából című kötetben rengeteg régi képeslap és fénykép van a faluról, de már a könyvbemutatóra is volt aki előkeresett még néhányat a fiókból, így a kötet szerzői már a folytatáson gondolkodnak.
Kolozs Kolozsvártól alig húsz kilométerre, a Mezőség nyugati szélén található. A régészeti feltárások szerint már a római korban illetve a középkorban is sóbányáiról volt nevezetes. A település már az Árpád-korban lakott volt. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először, Kolos néven, majd 1326-ban Kulusakna néven. Mezőváros volt, jelentékeny sóbányával. A 19. század közepén zárták be a sóbányát, ez oda vezetett, hogy megszűntek az állami hivatalok, a polgárság egy része elköltözött, a mezőgazdaság lett a lakosság fő foglalkozása. A település fokozatosan veszített fontosságából, az 1910 körül megnyílt sósfürdő sem tudta megmenteni a település városi rangját. A több mint tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatok szerint szinte 2400 lakosából mintegy 650-en magyarok.
Szilágyi Szabolcs összeállítása
Nyitókép: Idea Könyvtér/Facebook
Szerkesztő: kristalybea, 2022 október 3, 14:11
