Címlap » Vezető » Főoldal » Sajtóklub: energiaválság és az „áramvonalas” önellátás lehetőségei

Sajtóklub: energiaválság és az „áramvonalas” önellátás lehetőségei

Furdek Tamás villamosmérnökkel a járvány és a háború miatt súlyosbodó energiaválságról, az áramtermelés “zöld” alternatíváiról és a villanyszámlákról.

A járvány és a háború miatt is súlyosbodó energiaválság kapcsán vendégemet többek közt arról kérdeztem:

– Önellátóvá válhat-e az Európai Unió, ezen belül egyes tagállamok, például Románia a közeljövőben? Milyen reális lehetőségek vannak, melyek az elektromos energia előállításának (zöld és másmilyen) alternatívái?

– Hogyan tevődik fel most a liberalizálás és az állami kontroll dilemmája? Hiszen ismét kiderült, hogy a teljesen szabadjára engedett piac nem tudja hatékonyan szabályozni önmagát. Hogyan értékelhetjük az eddig eltelt időszakban a konkurrenciális piaci mechanizmust?

– Pár hete ismét felmerült, hogy Romániában egyszerűsíteni kell a villanyszámlákat, mert áttekinthetetlenül bonyolultak. De vajon mire gondolhatott az illetékes minisztérium? Hogyan kellene kinéznie egy „felhasználóbarát” számlának?

„Az energia végső árát a legdrágábban előállító erőmű adja meg, szó nincs még átlagolásról sem. Hiába termel mondjuk az atomerőmű vagy a vízerőmű olcsóbban, ugyanazt az árat fogja kérni érte, mint a szénerőmű – hiszen arra is van kereslet, azon a nagyon magas áron. Nem lesz buta olcsóbban adni senki, mint amennyiért a legköltségesebben termelő erőmű adja. És ez nemcsak logikus, hanem a piaci árképzési képletek és szabályok miatt sem tud másképp lenni…

… Az, hogy Lengyelországban jelenleg is az áramszükséglet 70%-át szénerőművek adják, az még … talán érthető, de hogy Németországban is vezető helyen állt a szénerőművi termelés – az már meghökkentő. Ide vezetnek az olyan elhamarkodott, “megzöldült” döntések, hogy ha Fukusimában a szökőár elmos egy atomerőművet, akkor Európa belsejében is állítsuk le őket, mert veszélyesek. Igaz, hogy se nem veszélyesek, se szökőár nem volt és nincs is ahogy legyen, de állítsuk le őket, mert azt mondják a környezetvédők…

Kíváncsi vagyok, arra mit mondanak, hogy most a szénerőművek termelik a legtöbb elektromos áramot?… Amíg nincs elég olcsó és megbízható termelő kapacitás, addig ez a helyzet aligha fog javulni. A háború ezen már nem sokat rontott, inkább csak fenntartja/fokozza az ellátás körüli bizonytalanságot és ezáltal elodázza a kereslet-kínálat esetleges normalizálódását…

Az energiapiacon az önszabályozás azért nem tud igazán működni, mert az iparágnak nagyon nagy a tehetetlensége. Ami abból adódik, hogy nagyon nagyok a beruházási költségek és ezzel párhuzamosan a megtérülési időszakok.

Az sem az áramtermelő kapacitásoknál, sem a földgázkitermelésnél, sem az új kőolajmezők megnyitásánál nem úgy van, mint a gabonatermesztés esetében vagy a disznóhús előállításával. Ez utóbbiaknál pár hónap vagy fél év alatt át lehet állítani a termelést, létre lehet hozni új kapacitásokat, de egy akármilyen erőmű létrehozása sok évbe telik és rengeteg pénzbe kerül. Márpedig a tiszta (beavatkozás, támogatás nélküli) piaci körülmények között, aki ezt a sok pénzt adja, az biztos akar lenni a megtérülésében. De ehhez egyrészt nagyon stabil szabályozási keretek kellenek (amik nálunk például teljességgel hiányoznak, lásd a fekete-tengeri földgáz kitermelését), másrészt nagyfokú tervezhetőség.”