Önsegítők klubja: ember embernek gyógyszere
Folytatjuk a daganatos történetekkel foglalkozó sorozatunkat a Sétatérben: a legújabb rész az önsegítő csoportokról szól.
Illusztráció forrása: Pexels
Eddig szó volt a diagnózis közléséről, az azzal való megbirkózásról. Valahol itt kezdődik az az út, amelynek a vége abban a pillanatban eléggé bizonytalan. Viszont bizonyos ráktípusok életkilátásai sokkal jobbak, mint olyan nem-rosszindulatú betegségeké, mint a szívroham vagy az agyvérzés. Mindenképpen érdemes tehát küzdeni, de hogy hogyan, azt mindenki maga dönti el, orvosával vagy orvosaival konzultálva. Ki egyedül, ki családi körben, ki a barátokra támaszkodva érzi úgy, hogy elég erős felvenni a küzdelmet. Mások pedig épphogy idegeneknek beszélnek könnyebben arról, amiben élniük adatott. Nekik biztosan sokat segít a hasonló helyzetben lévők társasága.
Van, ahol betegklubnak nevezik, máshol egyenesen Harcosok klubjának hívják – hiszen mindannyian harcolnak a daganatos betegséggel. Nem a neve számít, hanem az, hogy mit várhat és mit kaphat tőle az, aki részt vesz a találkozásokon.
A sorozat ezen részében a Babes–Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai Tanácsadás és Beavatkozás mesterképzős hallgatójának, Hetényi Tamásnak az összeállítása hangzik el az önsegítő csoportokról, és vendégünk Tasnádi Mária pszichológus, a kolozsvári magyar csoport vezetője.
Szerkesztő: Rácz Éva
Szerkesztő: kristalybea, 2021 június 12, 09:08
