Batthyáneum: a sajátos telekkönyvezési mód már a Mikó-ügynél is probléma volt
Nem túl magas a strasbourgi bíróság hatékonysága restitúciós ügyekben, de ezt az utat is végig kell járni – véli Veress Emőd jogász, akit annak kapcsán kérdeztünk, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a gyulafehérvári érsekség a Batthyáneum ügyében.
Fotó: Cristian Mladin
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója a romániai ítélet kapcsán elmondta, komoly jogtörténeti elemzést igényel a Batthyáneum-restitúció visszautasításának problémaköre.
Az ítélőtábla azért utasította el a restitúciót, mert a telekkönyvben az szerepel, hogy a tulajdonos a római katolikus csillagvizsgáló és könyvtár. Az ítélőtábla érvelése szerint a visszaigénylő érsekség és a telekkönyvben szereplő volt tulajdonos nem azonos.
Veress Emőd elmondta: a jogtörténeti vizsgálat viszont azt emeli ki, hogy abban a korban (a 19. század végétől a 20. század első évtizedéig), igen sajátos módja volt a telekkönyvezésnek, és ez valamennyi erdélyi történelmi egyházat jellemzi. A telekkönyvben az ingatlan rendeltetését is feltüntették. Minden esetben szerepel az adott egyházhoz való tartozás, ebben a konkrét esetben az, hogy római katolikus csillagda és könyvtár. Ennek a sajátos telekkönyvezési módnak az volt a célja, hogy ezt a feladatot hosszú távra az adott ingatlanhoz kössék. De ez nem jelenti azt, hogy a tulajdonos az a római katolikus egyháztól valamiféle bármilyen eltérő entitás lett volna.
Ez a fajta értelmezés, hogy a visszaigénylő más, mint akitől elkobozták, nem a Batthyáneum esetében fordul elő először. Ugyanez az alapprobléma, ami a Székely Mikó vagy a Kolozsvári Református Kollégium esetében is.
Hallgassa meg a teljes összeállítást az alábbi lejátszóra kattintva:
A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű államosított ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakértek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust – amelyet borjúbőrből készült pergamenre írtak, arany tintával – 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.
Szilágyi Szabolcs összeállítása
Szerkesztő: kristalybea, 2021 június 2, 16:21
