Megküzdés a diagnózissal – nincs jó vagy rossz coping
Folytatjuk a daganatos történetek sorozatát a Sétatérben: legfrissebb képzeletbeli történetünk a megküzdésről szól, arról, hogyan dolgozzuk fel a diagnózist, milyen érzelmi változások előtt állunk és milyen kihívások állnak a család előtt a diagnózis megállapítása és közlése után.
A coping mechanizmus a megterhelésekkel való megbirkózást jelenti, azt, ahogyan azokat legyűrjük vagy azokon úrrá leszünk. Krízishelyzetben, az egyén nem tudja, hogyan fog a nehézségekkel szembenézni, hogyan tud velük megbirkózni, milyen magatartással és cselekvésmódokkal kerülhet ki a bajból. Krízis lehet a válás, egy hozzátartozó elvesztése vagy egy betegség – a magunké vagy közeli hozzátartozónké barátunké. S az adott helyzetet mindenki másképp fogja megpróbálni megoldani, személyiségétől függően.
A pszichológiai szakirodalom a coping háromféle stílusáról beszél:
A küzdő magatartású szembenéz a bajjal, s mindent megtesz, hogy gyógyulását elősegítse. Optimálisan együttműködik gyógyítóival.
A kerülő viselkedésű igyekszik mindent kerülni, ami a betegségével kapcsolatos. Tagad, és semmiképpen sem akar szembenézni a valósággal.
A harmadik változat pedig a magát megadó, kapituláló beteg. Ő passzív, függő, segítségre, támogatásra, vezetésre szorul.
Nincs jó vagy rossz coping. Nincs jó vagy rossz viszonyulás a betegséghez és a gyógyuláshoz. Csak eltérő lelkületűeknek eltérően lesz szüksége szakavatott segítségre vagy baráti támogatásra.
A daganatos diagnózis nem halálos ítélet. De amikor belecsöppenünk, teljesen felkészületlenül állunk előtte. Ha már benne vagyunk, minden segítségre szükségünk lehet. Mert lesznek dolgok, amelyeket nem értünk.
Milyen érzelmi változásokra számíthatunk ilyenkor? Milyen kihívások állnak a család előtt ilyen helyzetben? Hogyan alakulnak át a belső viszonyok? Mennyire függ a megküzdés képessége az embertől és kicsit tágabb környezetétől?
Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a műsorban.
Szerkesztő: Rácz Éva
Szerkesztő: kristalybea, 2021 május 6, 15:20
