A vízen túl is van élet – csak nem látjuk?
A székelyföldi stáb arra vállalkozott, hogy egy figyelemfelkeltő filmet készítsen: elvégre nem természetes, hogy a 21. században mélyszegénységben élnek embertársaink.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt, 2025 szeptember 23, 15:39
Az Erdélyi Magyar Film Egyesület munkatársai a Hargita megyei Betfalván, a Küküllő túlsó partján élő, elszigetelt roma közösségről készítették A vízen túl című dokumentumfilmet. Itt nincs villany, szemét és bűz van, patkányok között játszanak a gyerekek. A közösség 95 százaléka analfabéta, és a gyermekek sem járnak óvodába, iskolába.
A stáb csupán arra vállalkozott, hogy egy figyelemfelkeltő filmet készítsen: hiszen az nem természetes, hogy a 21. században ilyen mélyszegénységben élnek embertársaink. A forgatás során nem lehetett klasszikus interjúkat készíteni, ezért inkább életképeket, beszélgetéstöredékeket kapunk, nem egy szokványos történetet.
A Kontűrben Dávid Endre rendezővel, Gráncsa Zsolt vágóval és Tornai István operatőrrel beszélgettünk.
„A vízen túl” egy olyan dokumentumfilm, amelynek láttán nem a közösségi médiában mostanság divatos zsigeri gyűlölködések kerülnek felszínre, hanem őszinte kíváncsisággal igyekezhetünk megérteni egy közösséget, amelynek az élete nagyon messze áll a miénktől. A lesütött szemek, elfordított fejek világában egy óra erejéig szomorú, de tiszta tekintettel nézünk egy filmet, meg is könnyezzük, és közben nem dobunk senkire még egy kavicsot sem, nemhogy követ. Egy óra erejéig visszatérünk régi énünkhöz: az emberséges emberhez. Köszönet illeti ezért az Erdélyi Magyar Film Egyesület három tagját: Dávid Endrét, Gráncsa Zsoltot és Tornai Istvánt. Összeállításunk második része meghallgatható a lejátszóra kattintva:
Gergely Zsuzsa és Ferencz Zsolt összeállítása
Borítókép: Tornai István
