Hitster, a zenebonás partijáték
Új játékosok általában kicsit idegenkednek, amikor meghallják, hogy „zenefelismerős”, mondván, hogy nem jók a nevekben, címekben – aztán egy-két kör után gyorsan rájönnek, hogy ez nem baj.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 július 25, 10:47
Ma egy olyan társasjátékot hoztam a Kanapéfilozófiába, amelyet nagyobb társasággal is lehet játszani, például nyaralás alatt, vagy akár a strandon is. Elsősorban partijátékról van szó, így értelemszerűen több, mondjuk legalább négy emberrel működik igazán, de még kettesben is el lehet vele szórakozni.
Az elmúlt bő egy év legnagyobb sikeréről, a Hitsterről van szó. A zenés partijátéknak rengeteg kiadása és kiegészítője van, magyar dalokkal, rockzenével, nyári slágerekkel, a jó benne pedig az, hogy nem kell zenei szakértőnek lenni az élvezetes játékhoz. A cél ugyanis az, hogy idővonalon helyezzük el a hallott dalokat.
A játékhoz egy okostelefonra és internetkapcsolatra is szükség van, emiatt picit korlátozottabb a hozzáférhetősége, mint más játékoknak, de azt hiszem, lassan bármilyen társaságban akad legalább egy személy, aki rendelkezik ezekkel. Kezdetnek kapunk egy kártyát, majd továbbiakat húzunk, amelyek hátán QR-kód van, ezeket kell telefonnal beolvasni, majd egy kb. 20 másodperces részlet következik a dalból. Ha felismertük az előadót és a szám címét, akkor kapunk egy zsetont – de nem ez a fő cél, hanem hogy helyesen ítéljük meg az időszakot, amikor megjelent. A kártya másik felén ugyanis a fő információ az évszám. Például, ha a kezdő kártyánk a Neoton Famíliától a 220 felett volt, amely 1981-ben jelent meg, a második dallal annyi a dolgunk, hogy eldöntsük, ez korábbi-e vagy későbbi, mint 1981. A harmadik kártyánkat már két évszámhoz képest kell elhelyezni, és így tovább. Néha még a negyedik kártya is viszonylag könnyen a helyére kerül, főleg ha elég nagy intervallumok alakulnak ki két dal között. Tíz kártya megszerzésével lehet nyerni, és a vége felé bizony már nehezedik a dolgunk, pláne, ha mondjuk van egy 2015-ös és egy 2017-es kártyánk, és nem találtuk el, hogy a hallott dal bizony éppen a kettő közé kellene, hogy kerüljön.
Zsetonokat említettem korábban, amelyeket az előadó és a dalcím eltalálásával lehet megszerezni – nos, ezek arra jók, hogy ha nem értünk egyet a soron lévő játékos tippjével, megóvhatjuk ezt egy zseton felhasználásával. Például, ha egy dalt a 90-es évekbe helyez el, mi meg biztosan tudjuk, hogy korábbi, akkor odatesszük a zsetont a szerintünk helyes időintervallumra. Ha nekünk volt igazunk, a kártya a mi idővonalunkat fogja gazdagítani, és egy lépéssel közelebb kerülhetünk a nyeréshez.
Eddig négy vagy öt különböző társasággal játszottam a Hitstert, és kivétel nélkül mindenki nagyon élvezte. Új játékosok általában kicsit idegenkednek, amikor meghallják, hogy „zenefelismerős”, mondván, hogy nem jók a nevekben, címekben – aztán egy-két kör után gyorsan rájönnek, hogy ez nem baj. Vesztettem már el kettesben játszott partit úgy, hogy a dalok többségét ismertem, de rosszul lőttem be a korszakot, míg a játszótársam a felét se tudta cím szerint, viszont hallotta a különféle korokra jellemző hangzást, hangszereket a dalrészletekben.
Kis demonstrációt is hagytam a végére, teljesen vakon fogok játszani, és egyedül – kihívás lesz úgy megnyomni a lejátszógombot a telefonomon, hogy közben ne nézzek a képernyőre, de megpróbálom. Itt meghallgathatják, hogyan sikerült:
