Válaszd az életet, ne a drogot!
Ma van a kábítószer-ellenes világnap. Legalább ma álljunk meg egy pillanatra és mondjuk ki: elég a függőségből, az elpazarolt életekből, a családok széteséséből.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 június 26, 12:39
Indítsunk egy közhelyes történettel: Zoli jó tanuló volt, sportolt. A haverek kínálták meg először egy „kis fűvel” egyik buliban. Azt mondták, semmi extra, csak egy kis lazulás. Zoli először nemet mondott, aztán mivel nem akart kilógni a sorból, mégis kipróbálta. Nem történt semmi drámai – de onnan kezdve nem volt megállás. Rövid időn belül már nem ment el buliba „anyag” nélkül. A füves cigi után jött az ecstasy, aztán hétköznap is elkezdett szívni, hogy „ne legyen olyan stresszes”. Két év alatt gyökeresen megváltozott az élete, véget ért a sportkarrierje, kibukott a suliból és a családjától is eltávolodott. Zoli elindult a lejtőn…
Eddig a történet. És azért mondom, hogy közhelyes, mert a gyakorlat szerint szinte minden kábítószeres függősége így kezdődik el. De nem muszáj ugyanígy végződnie is.
Nagyon sok fiatal- Zolihoz hasonlóan- kíváncsiságból, kalandvágyból nyúl először a spangliért, de van, aki a fájdalmát, a szorongását szeretné elfojtani a szerrel. A fű után pedig következnek a dizájner drogok: a speed, az ecstasy. És ez már a durva kábítószerek előszobája.
De beszéljünk nyíltan a tudatmódosító szerekről, vegyük csak szépen sorjában: a legenyhébbnek a kanabiszt vagy marihuánát tartják, de már ez is okozhat függőséget és hosszú távú használata memóriazavart, motivációhiányt vagy pszichózist idéz elő. A hasis kellemes álmokkal, izgató hallucinációkkal kecsegtet, de ennek is meg kell fizetnünk az árát. Aztán vannak a különböző gombák, majd a következő lépcsőfok az ecstasy, amely tipikus parti drog, eufóriát okoz, egy éjszaka alatt felemel, de aztán jól a földhöz is vág: ugyanis másnap jelentkezik a kiszáradás, a pánikroham, a szorongás. És ne feledkezzünk meg a kristályokról, az úgynevezett metamfetaminokról sem: ezek olyan erőteljes stimulánsok, amelyek rövid időre fokozzák az éberséget, a magabiztosságot, az energiát – a használók alvás nélkül pörögnek napokon át, elveszítik a kapcsolatukat a valósággal. A kokain szintén fokozza az önbizalmat és a koncentrációt – aztán jön az üresség. És végül a legveszélyesebb, a heroin, amely már az első néhány alkalom után megbabonáz: a fogyasztó hamar ott találja magát egy olyan életben, ahol semmi más nem számít – csak a következő adag. És amikor már csak a szer utáni vágy van, akkor jön el az a pont, amire sokan legyintenek: „már késő”.
De itt a lényeg: nincs olyan, hogy már késő! Amíg a függő lélegzik, amíg valakinek, akár saját magának fontos a sorsa, van kiút! És az élet nem ott kezdődik, ahol az ember megszületett, hanem ott, ahol eldöntötte, hogy változtat. Mert ez talán a legnehezebb: beismerni, hogy baj van. Hogy a „csak egy spangli” teljesen másba csapott át: hogy a szer már nem a buli miatt kell, hanem a szabadság illúziójáért, a menekülésért – mások elől, a gondok elől, vagy önmaga elől.
Nem vagyok én hivatott tanácsot adni, viszont dohányosként megtapasztaltam a függőséget. Amikor 16-17 éves koromban elszívtam az első cigit, nem azért tettem, mert a szervezetem ácsingózott a nikotin után. Hanem menő akartam lenni, mint a társaim. És nehogy már ez az egy szerencsétlen szál függőséget okozna! – mondtam nagy bölcsen. Az valóban nem okozott, de onnan kezdve már egyre gyakrabban gyújtottam rá, míg el nem jutottam oda, hogy nem volt nap cigi nélkül. És talán ez lenne az egyedüli tanácsom a mai fiataloknak, vagy az egykori önmagamnak: nem kell kipróbálni valamit csak azért, mert mások is azt teszik! Az igazi erő nem az, ha beleállsz – hanem ha kimaradsz belőle!
Ma van a kábítószer-ellenes világnap. Legalább ma álljunk meg egy pillanatra és mondjuk ki: elég a függőségből, az elpazarolt életekből, a családok széteséséből. Nem a nagy kampányokról vagy statisztikákról szól ez a nap – hanem rólatok, rólunk és azokról, akiket szeretünk.
