Nyalogatja az ország a Iohannis-sebeket. Lehetett volna másképp?
Ismerve, hogy miként működik a Dâmbovița-parti politika, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy 2014-ben a jóságos imázzsal rendelkező, több nyelvet anyanyelvi szinten beszélő, településgazdaként bizonyító, szász nemzetiségű jelölt kellett volna, hogy előnyt élvezzen a ravasz, a bukaresti mocsárban magabiztosan mozgó, a nagypolitikában megedzett jelölttel szemben.
Lemondott Klaus Iohannis. Vajon mi az első dolog, ami eszünkbe jut, ha 5 év múlva azt halljuk, hogy Klaus Iohannis? Sorolom: síri csend, kabáthajítás a limuzin tetejére, a „vörös pestissel” kapcsolatos pálfordulás, hat lakóház Nagyszebenben, utazások sorozata luxus-magánrepülővel, ionopotchivanoc pesede, sokmillió eurós beruházás a nyugdíjas elnök szolgálati palotájába, a mandátuma utáni euro-atlanti, európai vagy romániai közéleti tisztség megszerzésének kudarca.
Klaus Iohannis arra törekedett, hogy a România educată, vagyis a Képzett Románia projekttel azonosítsák, de a sok-sok évig készült kezdeményezés gyakorlati haszna erősen megkérdőjelezhető. Több, mint 10 év mandátum után Klaus Iohannis a népszerűsége mélypontján, a Cotroceni palota hátsó ajtaján kényszerül távozni.
Gyakran felemlegetem, hogy az RMDSZ 10 évvel ezelőtt nem támogatta Iohannis megválasztását. Persze, ismerve a romániai magyarok hangulatát, illetve érezve, hogy 90 százalékuk meg fogja szavazni a szász jelöltet, csupán annyit mondott, hogy a Klaus Iohannis – Victor Ponta versenyben nincs jó döntés. Viszont azt se felejtsük el, hogy az RMDSZ elnöke, a választási kampány során megjelent Ponta jobbján, ennek székelyföldi útján. Vagyis akinek volt szeme és füle, láthatta, hallhatta, hogy az RMDSZ figyelmeztetett: Iohannis nem lesz jó elnöke Romániának, ezen belül a romániai magyaroknak. Aztán nagyon hamar kiderült, hogy tényleg. Még Tőkés László, aki a kampányban nyilvánosan és lelkesen támogatta Iohannist, rájött, hogy éppen ő az, aki megfosztja az 1989-es forradalomban betöltött szerepéért kapott, legmagasabb szintű állami kitüntetéstől.
Persze, amikor minderre emlékeztetek, sokan a fejemhez vágják, hogy jó, jó, de nehogy már Pontára ütöttük volna a pecsétet. Vajon? Tényleg rosszabb lett volna? Biztos, hogy Romániának nem lett volna jobb elnöke egy vérbeli politikus? Aki vezeti az országot, nem csak sodródik vele. Mielőtt választ adunk erre a kérdésre, ne felejtsük el, nem magunknak, hanem az országnak választunk elnököt. És ismerve, hogy miként működik a Dâmbovița-parti politika, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jóságos imázzsal rendelkező, több nyelvet anyanyelvi szinten beszélő, településgazdaként bizonyító, szász nemzetiségű jelölt kellett volna, hogy előnyt élvezzen a ravasz, a bukaresti mocsárban magabiztosan mozgó, a nagypolitikában megedzett jelölttel szemben.
Persze, tulajdonképpen kár ezen filózni, hogy mi lett volna ha, mert sosem fogjuk megtudni, hogy miként sült volna el egy tíz éves Ponta korszak. Viszont, amikor háborgunk az elmúlt évtized miatt, akkor ne felejtsük el: 10 évvel ezelőtt az urnákhoz járuló romániai magyarok 90 százaléka, 5 éve pedig a többsége megszavazta Iohannist. És ez vonatkozik azokra a közéleti szereplőkre is, akik most kajánul auf wiedersehen-eznek a világhálón.
